A szigorú szövetségi vizsgálat után Lucas Hood első dolga, hogy kiraboljon egy páncélkocsit, a bűncselekményben Ana (Carrie) a sofőrje, akit aztán 30 napra bevarrnak a női börtönbe. A vágóhíd és a kaszinó viszonya elfajul, a főindiánt nem hagyják békésen dugni otthoni jacuzzijában, odaöntenek nekik pár vödör marhavért és belsőségeket... aztán közös érdekek mentén úgy tűnik, mégis rendeződik a viszonyuk, mint az első évadban Hood és Proctor között, de ez még bőven változhat, ugyanis "bonyolult" kapcsolatukat most Hood visszaegyszerűsíti: ő a sheriff, Proctor pedig bűnöző. Mert Hoodnak nem elég, ha csak egy pszichopata vadászik rá: Rabbit ugye életben van, miután a lánya kétszer belelőtt, s most egy new york-i templom alagsorában erősödik. Hood nagyon berág arra, hogy Proctor gátlástalanul ölet meg embereket; a helyes és a szabálykövetés továbbra is élesen szétválik nála, így jobb híján törvénytelen módszereket vet be (extasy-labor felrobbantása, stb.). Mi lesz itt még... Nagyon aggódtam, hiszen a hasonló Sons Of Anarchy második szériája már hatalmas zuhanás volt az elsőhöz képest (és úgy is maradt), de a Banshee folytatása ugyanúgy a képernyő elé láncolt. Kevesebb lett a funkció nélküli dugás, annál is inkább, mert bár Hood ágyába továbbra is bemásznak a női szereplők, méltó társat talált az egyik helyettese, Siobhan Kelly személyében. Az Ana-féle szerelmi vonal necces, miután kiszolgáltatta őt Rabbitnak, s a nő a sitten rájön, hogy a családi életét szeretné vissza, még ha mindent el is kell mondania férjének, a jelenlegi polgármesternek - például, hogy lázadó lányuk, Deva Hopewell valójában Hoodtól van.

A fináléban a templomi rajtaütés a pörgős, brutális, intelligens akciófilmek iskolapéldája. Ahogy a két karakter együttműködik, a zene, a párhuzamok a múlttal... beszartam-behugyoztam.

Banshee egy pennsylvaniai kisváros, indián kaszinóval, ámisokkal, a régi gyártelepen neonácikkal, egy Kai Proctor nevű kiskirállyal, aki hivatalosan vágóhidat működtet, de a nem-legális pénzek az ő zsebében kötnek ki, szóval van itt minden, mi szem-szájnak ingere és konfliktusokhoz vezethet. Lucas Hood, az új seriff még meg sem érkezik, de már kinyírják kocsmai verekedésben. A nevét és helyét egy idegen veszi át, aki tizenöt évet ült gyémántlopásért, s elég egy pillantást vetni kalapácsfejére, hogy sejtsük, nem szerelmes szonettek szavalásával fogja idejét tölteni, inkább dugással és bunyóval. Őserő van benne. Job, az enyhén szólva is  feminim hacker segítségével felépíti álcáját és kézbe veszi a város zűrös ügyeit, inkább ketrecharcos stílusban, mint törvénytisztelő állampolgárként. Például egy körözött motorosbandát két viperával tanít móresre, egy nőverőnek pedig úgy töri ki a karját, hogy többé ne szállhasson ringbe. Hood - nevezzük így, valódi neve ismeretlen - a szerelme után jött Banshee-be, ám Carrie - nevezzük így, mert épp így nevezi magát -, már családanya, s szeretné fenntartani álcáját, de hamar azon kapja magát, hogy Hoodra masztizik a fürdőkádban. Ám Mr. Rabbit, akitől a gyémántot lopták és aki Carrie apja, igen zabos Hoodra, s ha már a sitten egy tagbaszakadt albínóval nem sikerült megköcsögöltetnie és megöletnie, most azt akarja, hogy Carrie szolgáltassa ki neki. Rabbitnak csak a neve vicces, ő valójában egy ukrán gengszter, aki nem örül hogy Hood elfordította tőle a lányát, és annak még kevésbé, hogy rendesen átverte. Banshee olyan közeg, ahol talán nem is lehet nyerni, csak örülni, ha nem veszítesz.

Sajna Bear Grylls papíron továbbra is idegesítően didaktikus és hatásvadász, és a magyar változat munkatársa változatlanul a Google Translate, de ha már témánál vagyunk, szeretem, ha olyasvalaki referál például a 8000 méter feletti hegyek halálzónáiról, aki maga is járt ilyen helyen. Bear ebbe a kötetbe megtörtént eseteket gyűjtött, kezdve az Andokban repülőgépszerencsétlenséget szenvedett uruguayi rögbiválogatottal, akik kannibalizmusra fanyalodtak, a balsafa tutajjal a Csendes-óceánt átszelő Thor Heyerdahlon át személyes kedvencemig, a Déli-sark poklából embereit kimenekítő Ernest Shackletonig. Kellemes változatosságként második világháborús kémtörténetek is felbukkannak, nácikkal és japán hadifogolytáborokkal. Nagyon inspiráló volt, amikor a K2 csúcsáról visszaúton Pete Schoening jégcsákányára ráborulva biztosította kötéllel hozzá kötözött hat társát, akik már útban voltak a szakadék alja felé... majd az egyik beteg hegymászó szánt szándékkal a mélybe zuhant éjszaka, hogy ne veszélyeztesse a továbbiakban társai életét. A könyv végén ott a források jegyzéke, ha bővebben akarunk olvasni ezekről a sztorikról, nem csupán így érettségire felkészítő jelleggel.

1868, Ruby-hegység. Gideon nem sokáig örülhet a tábortűznek és a sült húsnak, ugyanis golyót kap a vállába. Öt férfi üldözi életre-halálra, ő pedig egy szál Bowie késsel száll szembe velük és az istentől elhagyott vadonnal. Ellenségét, Carver ezredest teljesen elvakítja a bosszú, pedig ezen a szituáción kívül ő is, Gideon is teljesen normálisnak és hősiesnek tűnnének, de most valami nagyon nincs rendben, az ok pedig a közelmúltban lezajlott háborúban gyökerezik. Az üldözés a havas hegyvidéktől a sivatagig tart, a résztevők száma megállíthatatlanul csökken, a nézők pedig lassan megismerhetik a mozgatórugókat és megnyugodhatnak, hogy a western nem túl mélyen szántó, porlepte műfaját meg lehet újítani és fel lehet javítani.

Joss Beaumont őrnagyot a francia titkosszolgálat Afrikába küldi N'Jala diktátor kiiktatására, ám a politikai érdekek változnak, s az ügynököt nem hívják vissza, még csak nem is eladják, hanem odaadják... Perét élőben közvetíti a helyi nemzeti televízió, mely alkalomra injekciókkal legyengítik a tudatát, majd bevarrják egy büntetőtáborba, ahonnét két év múlva sikerül megszöknie. Csúcsformában tér vissza Párizsba, és sürgönyben értesíti a titkosszolgálatot, hogy be kívánja fejezni eredeti küldetését. N'Jala elnök ugyanis épp a városban tárgyal, nukleáris erőművet szeretne természeti kincsekért. Beaumont örök lépéselőnyben van, az orránál fogva vezet mindenkit (kivéve Farges segédnyomozót, aki megüti a feleségét, így az ő orrát betöri egy svájci kifli és csésze kávé mellett), egyetlen méltó ellenfele azonban a jéghideg Rosen felügyelő, aki az elnöki különkurvának megígéri, hogy a tűsarkával a szájában kanalazzák össze, ha nem működik együtt. Beaumont ajánlata szívélyesebb: segítségéért cserébe hagy elég időt Miss Doris Fredericksennek, hogy a maximális összeget húzza ki a négusból. A profi tud mindent, amit egy filmnek tudnia kell, s bár 1981-ben más idők jártak, becsületbeli ügyek ma is vannak, de a mesterkedésben, nem-halálos közelharcokban és párbajokban kevésbé hiszek: a Jack Bauer-féle problémamegoldó szisztémákhoz képest ez a "kemény krimi" fölöttébb romantikusnak hat.

Hibbant-sziget vikingjei öt éve békességben élnek, maximum a birkák tudnának panaszkodni, akik a sárkányversenyeken a labda szerepét töltik be. A törzsfő fia, Hablaty és Fogatlan (van foga, de visszahúzható, egyébként valószínűleg az utolsó éjfúria típusú sárkány, úgy néz ki, mint egy cápába oltott fekete macska) a vidéket térképezik fel, s eközben ráakadnak a fiú anyjára, aki 20 éve, a sok háborúzás miatt hagyta el őket... ezalatt Valka szabályos sárkánymenhelyet alakított ki egy paradicsomi helyen. Az idillt egy csúnya, tagbaszakadt figura feltűnése zúzza szét: ő Drákó, akinek csapdászai ballisztákból kilőtt hálókkal vadásznak a repülő hüllőkre, ugyanis Drákónak nagyratörő tervei vannak, melyeket, mivel neki engedelmeskedik az alfa sárkány (mely gigászi, tüskés, jeget köp, és uralja fajtársai elméjét), valószínűleg végre is fog hajtani. Hatalmas csata kezdődik a havas északon, jobbára ügyelve rá, hogy nem-halálos fegyverekkel történjen, s a hibbant-szigetiek utolsó reménysége az irányíthatatlan bébisárkányok maradnak. Fogatlan pedig gazdája védelmében párbajra hívja a nála százszor nagyobb alfát.

A negyedik nap reggel 7 órakor kezdődik. A heroinproblémák miatt a CTU-tól kirúgott Jack Bauer James Heller védelmi miniszternek dolgozik, és éppen egymásba szeretnek Audrey Raines-szel, aki a miniszter első politikai elemzője, továbbá a lánya. A terroristák ma a törökök, akik vonatrobbantással indítanak, hogy megszerezzenek egy aktatáskát. Heller elrablásával folytatják, akinek emberiség ellen elkövetett bűnök miatti elítélését és kivégzését az Interneten kezdik közvetíteni, ám Jack, aki szerint a Terrorelhárítás vezetője, Erin Driscoll rosszul kezeli a helyzetet, kézbe veszi kissé a dolgokat. Az ellenség (itt nem gyanúsítottakról beszélünk) követéséhez Chloe-val műhold-sávszélességet lopat a CTU-tól, aki le is bukik, de közreműködésével Jack (némi tengerészgyalogsági támogatással) megszakítja a műsort és kiszabadítja Audrey-t és Hellert. Ezalatt az igazhitűek üzembe helyezik a vonatról lopott Dobson-féle hatástalanítót, mely segítségével távirányítással le tudják olvasztani az USA 104 atomreaktorát, miután a net túlterhelésével kijátszották az Erőműfelügyelet figyelmét, s átjutottak a tűzfalakon... Mindez elég kellemetlen. Instant 8 millió halottal járna, 5 évig a reaktorok 50 km-es körzetében lófasz sem lenne, a sugárfertőzést pedig hagyjuk is. A radikális főtörök, Habib Marwan nyomai a McLennan-Forster hadiipari vállalathoz vezetnek, ahol amikor Jack törölt, vélhetően kompromittáló fájlokat próbál visszaállíttatni, felrobbantanak egy elektromágneses impulzusbombát (EMP), melynek következtében 13 km közelségben minden elektronika kiég, s a városrészre sötétség borul. Jack pedig tűzharcot kezdeményez a kinyomtatott, kódolt információtért küldött kommandósokkal, hogy a CTU bemérhesse a pozícióját. És még csak az évad felénél járunk...

Piel egy kisfiú, aki szülei halálával a lakatlan Perdide bolygón ragadt. Kapcsolata a külvilággal egy piros/fehér, tojás alakú adó-vevő, melyet Mikinek nevez, s mely segítségével Jaffar űrhajóskapitánnyal tart kapcsolatot, aki érte indul. Jaffar (utasaival, a kincseit féltő, minden gonoszságra képes herceggel és annak feleségével, Belle-el) menet közben leszáll az Ördöglabdán, ahol felveszi az öreg Silbadot (aiknek a Perdide agyevő óriásszúnyogai, a frölonok egykor meglékelték kicsit a koponyáját) és a lila tündérrózsából kirajzó "mákvirág"-okat, Jadot és Yulát, akik gömbölyded, gondolatolvasó lények. Látogatást tesznek a borzalmas Gamma 10-en is, melyen arctalan, angyalszerű lények hirdetik cseppet sem békésen a totális egyformaság eszméjét. Végül egy üstökös gravitációs terére csatlakozva közelítik meg a célt, melyet azonban az idő urai kolonizálási szándékkal visszalőnek hatvan évvel korábbra...

Jad és Yula nem véletlenül érzik úgy, mintha több ezer ember sírása fojtogatná a torkukat... a szív miatt. A megindító képsorokat lezáró gyönyörű végefőcímzenét biztosan nem fogod kikapcsolni. 1982-es, francia-magyar kulttrip, René Laloux és Moebius örökérvényű víziója.

John Oldman évtizednyi professzorság után akár megkaphatná a tanszéket is, de váratlanul úgy dönt, hogy lelép - a búcsúbulijáról szintén. Egyetemi kollégái utánamennek házába, melynek szobájában zajlik szinte az egész cselekmény, egy éjszakába nyúló beszélgetés keretében. A szeretetszolgálat már napközben elhordja a bútorokat, a kanapé marad, meg a kandallóban lobogó tűz, s akadnak még szokatlan tárgyak, mint egy kőkorszaki vésőtű, vagy egy ismeretlen Van Gogh festmény. John Oldman furcsa történetet kezd mesélni, amely lehet tréfa, vagy őrültség, vagy igaz, mindenesetre válaszolni tud a régész, az antropológus, a történész, a biológus, a keresztény művészettörténész és a pszichiáter minden kérdésére: ő valójában egy tizennégyezer éve született cro-magnoni ősember, aki azóta jár az emberek között, többször volt sámán, beszélt Buddhával, s maga is részese a vallástörténetnek. Sérülései nem hegesednek, és tízévenként, amikor már feltűnő, hogy nem öregszik, otthagyja aktuális életkörülményeit. Jerome Bixby 2007-es, minimális költségvetésből forgatott, intellektuális sci-fije kiemelkedik a világ filmterméséből, mindenféleképpen kötelező darab. Az alkotók kifejezetten hálásak a letöltésekért.

Verhulst megöregedett. Unalmas lett. Önismétléses. A Homo sapiens gyári hibás jellegét már megírta mikro- és makrokörnyezetben, családi kört és emberi civilizációt tekintve, Semmivégre és Elcseszett napok egy elcseszett bolygón. A Krisztus Bevonulása Brüsszelbe Az érsek látogatását juttatja eszembe, az is milyen pitiáner volt, pedig a Sinistra-körzet milyen jó. Persze, Godot-ra is lehet várni. Verhulst éles és humoros stílusa mostanra depresszívvé és nyafogóssá vált. Szóval, beüt Jézus július 21-ei jövetelének híre. "A kishitűek és húzzapicsábisták gyerekes izgalommal ugrándoztak", "a reverendák össze lettek hugyozva a félelemtől". Ez mondjuk jópofa, a klérus nehezen tudna elszámolni az elmúlt két évezreddel. Mialatt a 40 fokos hőségben a három hivatalos nyelvvel bíró város csordultig telik zarándokokkal, a kortrijki kolostorban apácák csoportosan kötik fel magukat a gerendákra.  Az tetszett még, hogy ha bemész valakinek a lakására, már nem tudsz a könyvek és hanglemezek között böngészni, lassan minden a számítógépen tárolódik - a polcok nyújtotta "szociális és intellektuális tájékozódási pont" a múlté. Továbbá ahogy a lírai én széthordatja marokkói, kongói, üzbég, afgán menekültekkel a halott anyja (aki a holmijai új tulajdonosaitól életében csak félt volna) ingóságait. A kötet többi részét javarészt el is felejtettem, pedig a megjelenés másnapján (azaz tegnap) végig is olvastam. Sebaj, rövid volt ez is.

Remélem, mindenki látta az Idétlen időkiget, melynek főszereplője, a prosztó meteorológus, csak úgy szabadulhat ki egy folyamatosan újrakezdődő napból, ha végtelen idejét képességei fejlesztésére és jót cselekvésre használja? Hasonló sztorit kapunk itt is, megfejelve egy dögös military science fiction-nel: az emberiséget már megint el akarja pusztítani egy faj, ezúttal mimicnek hívjuk őket. Gép-polipoknak néznek ki, hatmillió egyed közül egy Alfának nevezett nagyobb kék dög, és van egy időt manipulálni tudó energiaforrásuk, az Omega, mely újraindítja az adott napot, ha kinyiffan egy Alfa. William Cage egy gyáva PR tiszt (aki még robotpáncélja fegyverrendszerét sem bírja beélesíteni), aki az első vonalba kerül és rögvest meg is öli egy Alfa, melyet azonban felrobbant és vére beteríti, ettől időhurokba kerül. Rájön, hogy a Zivatar Hadművelet invázióját az idegenek felkészülten várják, és a katonák túlélési esélye nulla. Mint egy videojátékban, ahol újra és újra megnyomhatja a start gombot, kitapasztalja, mi honnét jön és minek mi a megoldása, s egy háborús hőssel, a Verduni Angyalnak nevezett Rita Vrataskival megpróbálja felkutatni az Omega búvóhelyét. Mire összeállna a kép, vérátömlesztést kap, így halandóvá válik. Pedig Rita mindig olyan szépen fejbe lőtte, ha hibát követtek el és újra be kellett tölteni az előző napot... Szóval nincs több hibázási lehetőség, s a zártosztályt és boncasztalt elkerülendő csak az őt totál hülyének néző J rajt avatja be tervébe.

"Erre rábasztam", kezdi naplóját Mark Watney, aki az emberiség harmadik marsi látogatásának, az Ares 3 programnak tagja, botanikus/gépészmérnöki minőségben, amíg egy porvihartól elsodort antennadarab a bele nem áll az oldalába. A fémdarab, a vér és a szkafander vészhelyzeti üzemmódja elzárja a lyukat, így életben marad, de űrhajója, a Hermes ötfős legénysége ezt nem tudja (Watney biomonitora nullán áll és a dekompressziót nem élhetné túl), és saját túlélésük egyetlen esélyét kihasználva otthagyják őt a vasoxidtól vörös, 0,4 g-s bolygón. Az Ares 4 érkezte négy év múlva esedékes, Marknak pedig csak 400 napra elegendő élelme van. Továbbá kétszáz négyzetméternyi napeleme, melyet azonban tisztítani kell, hogy energiát termeljen; hidrogén üzemanyagcellái a leszállóegységből, két marsjárója, egy Lak nevű felfújható menedéke, plutóniuma (ami hőt termel, de négy kilométernyire kellene tartania elásva), stb.. Multivitaminja akad bőséggel, de kalóriát kell termelnie (napi 1500-at, 1425 napon át), ha nem akar éhen halni, továbbá vizet teremtenie. Marsi talajból széklettel és annak baktériumaival termőföldet csinál a Lakban, miután kiszámolja, miből mennyire lesz szüksége (négyzetméterre, liter vízre stb. lebontva). Oxigénnel, hidrogénnel barkácsol H2O reményében, van, hogy felrobban. A hálaadásra hozott burgonyát csíráztatni, szaporítani kezdi...

Semmi dráma, csak humor és okosság a leghatalmasabb ellenféllel, a fizikával szemben. Semmi tudományos blabla, csak logika. Én legalábbis elhittem. És jókat vihogtam űr-Robinsonunk, űr-Dopplerünk humorán, még az utolsó sorokban is megnevettetett. Hideg fejjel szervezi meg lépésről lépésre nullához konvergáló túlélését, persze semmire se menne, ha a Földön Mindy Park rá nem jön műholdképek alapján, hogy életben maradt, s Venkat Kapoor, a NASA igazgatója minden követ megmozgat, hogy ez így is maradjon. Persze, "egyetlen terv sem éli túl a megvalósítás folyamatát", erről már csak az eszközök anyagának elöregedése is gondoskodik. S mindeközben ismerkedhetünk a Marssal, ahol a nap helyetti mértékegység a sol, mely 39 perccel hosszabb idő a földi napnál, s aggódhatunk, hogy elegendő EVÁ-ra (extravehicular activity, járművön kívüli tevékenység, nyilván szkafanderben) legyen működőképes CO2-szűrője Watney-nak. Egészen biztos, hogy ez az egyik legjobb, legagyasabb, legélvezetesebb sci-fi, amit valaha írtak. Természetesen asztronautánk nem négy éven át a Lakban ül burgonyát rágcsálva, hetvenes évekbeli sorozatokat nézve, diszkózenét hallgatva, Agatha Christie-t olvasva csapattársai hagyatékából, hanem időre át kell jutnia Acidalia Planitiáról a Schiaparelli-kráterbe, és ez csak egy feladat a sok közül.

"A cukorban kilogrammonként 4000 ételkalória van, egy ételkalóriában pedig 4184 joule. Zéró-g-ben a cukor lebeg, a szemcsék elválnak, és maximalizálják a felületi területet. Egy csak oxigént tartalmazó környezetben minden egy kilogramm cukor 16,7 millió joule-t szabadít fel, ami nyolc rúd dinamit robbanórerejének felel meg. Ilyen az égés természete a tiszta oxigénben." Imádnivaló :)

Seth MacFarlane szerzői filmje, semmi másra nem jó, mint hogy csőrözhessen Charlize Theronnal. A biohumor kedvelői mondjuk biztosan sokat röföghetnek rajta. Ez a végtelenül üres westend-zsáner, még ha parodizálni próbálják is, kínosan üres és elcsépelt. Esetünkben a gondolatiság, már ha beszélhetünk ilyenről, az, hogy a Vadnyugaton mennyire könnyű meghalni - pumafigyelmeztetés van érvényben, a vásár veszélyes üzem, a polgármester is három napja hever holtan Vén Tönk utcáin, mire végre elhurcolják a kojotok. Albert Stark egy lúzer birkatenyésztő, csudálatosan jó szívvel és fergeteges humorral, legalábbis ezeket sulykolja belénk. A lúvnyája, aki eddig engedte, hogy boldognak érezze magát mellette, elhagyja egy bajszosért, ám jön a nagyon jó nő, Anna, aki megtanítja Albertet lőni, hogy a párbajaiból a továbbiakban ne kelljen megfutamodnia. Annával persze lírai lesz a kapcsolat, mire kiderül róla, hogy kilencéves kora óta Clinch, a banditavezér felesége. Albert menti az irháját, és az indiánoknál töltött közös kábítószerélvezős este megoldást szül.

Hány éve, évtizede (?) vártunk egy ilyen pazarul szórakoztató mozira, az irdatlan mennyiségű übergagyi sci-fi, fantasy, szuperhősös förmedvény alatt?! A galaxis őrzőiben nincs új technikai vívmány, még a története sem kirívó az űroperák között. Amiben kategóriákkal jobb, az a megírt (és nem kidolgozatlan, és nem szétírt) forgatókönyv, az azonosulható karakterek, az intelligens humor és az önreflexivitás, mellyel leszámol a "hasonló" alkotások idegesítő kliséivel. Gondolom, átjött: az elejétől a végéig lekötött, és várom a folytatást, de addig is újranézendő, akár már a jövő héten.

Peter Quill 1988-ban még kisfiú volt, amikor kérés ellenére sem fogta meg haldokló édesanyja kezét, csak amikor már flatline-os lett a monitor. Kirohant a ködös mezőre, ahonnét felvette egy űrhajó (melynek kék bőrű csempész kapitánya, Yondu Udonta nem engedte, hogy legénysége megegye Petert, s ezt a hatalmas jótéteményt azóta is az orra alá dörgöli). A kölyköt huszonhat év múlva Indiana Jonesba oltott Han Solóként látjuk viszont, aki galaktikus műtárgyak fosztogatójaként éli életét, a Terráról származó walkmanjáról 1970-80-as évekbéli slágerekre táncolva a veszélyek között (mint a Spirit In The Sky vagy a Cherry Bomb). Egy kihalt civilizáció romjai közül megszerez egy fémgömböt, melyben lévő kővel bolygók élővilágát lehet kiirtani - ez az ereklye persze mások érdeklődésére is számot tart, például a pszichopata, elvileg elpusztíthatatlan Ronanéra, aki sorra érintgetné a planéták felszínéhez, hogy kiirtsa vele az életet.

Főhőseink zömmel banditák, szerencsevadászok és bérgyilkosok, ennek megfelelően szociális életük nem éppen zökkenőmentesen indul, de egy börtönből szabadulás összekovácsolja őket. Mordály genetikailag módosított mosómedve, aki a humanoid fához hasonló, szókinccsel nem rendelkező Grootot éppoly jól megérti, mint a Négyszögletű Kerek Erdőben Szörnyeteg Lajos a hasonlóképpen verbálisan lekorlátozott Dömdödömöt. Az elképesztően dögös Gamora a főgonosz mostohatestvére, az elvont fogalomalkotás terén kihívásokkal küszködő, drabális Drax pedig Gamorához hasonlóan családi okból kifolyólag szeretné Ronan gerincét kitépni. Ők öten összefognak, s imádnivalóak, a vicceik, a gesztusaik, az esetlenségük, a profizmusuk. Ikonjaim közül kettőt, Al Pacinót és Robert Downey Jr.-t is lenyűgözött a mozi. Ennyi bulvárt most simán megengedek magamnak :D

"- Bolondnak hisz?

- Nem.

- És ha azt mondom, normális vagyok? Aligha számít, ugye? Ez a helyzet kafkai zsenialitása. Ha az emberről úgy hiszik, hogy őrült, akkor minden tiltakozás csupán megerősíti őket ebben.

- Nem tudom követni, sajnálom.

- Ha magát őrültnek bélyegzik, akkor minden, amit tesz, az abból az őrültségből fakad. A logikus érvekből tagadás lesz. A valós félelemből paranoia.

- A túlélési ösztönből pedig védekező mechanizmus."

1954, Bostoni-öböl. Hajó bontakozik ki a ködből: két rendőrbírót szállít a Viharszigetre, mely az Ashecliff kórháznak ad otthont, az pedig elmebeteg bűnözőknek, akik majdnem kivétel nélkül emberölésért vannak itt. A különösen veszélyeseket a C részlegben tartják, mely erőd volt. Teddy Daniels elvileg Rachel Solando eltűnését kivizsgálni jött - a nő tóba fojtotta három gyermekét, majd visszaültette őket a vacsoraasztalhoz. Valójában (?) egy ház gyújtogató gondnokát, Andrew Laeddist keresi, aki lakástüzeket okozott, s felesége füstmérgezéséért felelős. Miközben a szigeten hurrikán dühöng, Teddy rájön, hogy az itteniek rejtegetnek valamit előtte, továbbá bevett gyakorlat a transzorbitációs lobotómia és a pszichotróp anyagok beadagolása. Mi a világítótorony titka, mi a 4-es szám törvénye és ki a 67-es beteg? Hogyan hatott Dachau felszabadításának traumája, az alkohol, ...és még valami... Teddyre?