Seth MacFarlane szerzői filmje, semmi másra nem jó, mint hogy csőrözhessen Charlize Theronnal. A biohumor kedvelői mondjuk biztosan sokat röföghetnek rajta. Ez a végtelenül üres westend-zsáner, még ha parodizálni próbálják is, kínosan üres és elcsépelt. Esetünkben a gondolatiság, már ha beszélhetünk ilyenről, az, hogy a Vadnyugaton mennyire könnyű meghalni - pumafigyelmeztetés van érvényben, a vásár veszélyes üzem, a polgármester is három napja hever holtan Vén Tönk utcáin, mire végre elhurcolják a kojotok. Albert Stark egy lúzer birkatenyésztő, csudálatosan jó szívvel és fergeteges humorral, legalábbis ezeket sulykolja belénk. A lúvnyája, aki eddig engedte, hogy boldognak érezze magát mellette, elhagyja egy bajszosért, ám jön a nagyon jó nő, Anna, aki megtanítja Albertet lőni, hogy a párbajaiból a továbbiakban ne kelljen megfutamodnia. Annával persze lírai lesz a kapcsolat, mire kiderül róla, hogy kilencéves kora óta Clinch, a banditavezér felesége. Albert menti az irháját, és az indiánoknál töltött közös kábítószerélvezős este megoldást szül.