Hibbant-sziget vikingjei öt éve békességben élnek, maximum a birkák tudnának panaszkodni, akik a sárkányversenyeken a labda szerepét töltik be. A törzsfő fia, Hablaty és Fogatlan (van foga, de visszahúzható, egyébként valószínűleg az utolsó éjfúria típusú sárkány, úgy néz ki, mint egy cápába oltott fekete macska) a vidéket térképezik fel, s eközben ráakadnak a fiú anyjára, aki 20 éve, a sok háborúzás miatt hagyta el őket... ezalatt Valka szabályos sárkánymenhelyet alakított ki egy paradicsomi helyen. Az idillt egy csúnya, tagbaszakadt figura feltűnése zúzza szét: ő Drákó, akinek csapdászai ballisztákból kilőtt hálókkal vadásznak a repülő hüllőkre, ugyanis Drákónak nagyratörő tervei vannak, melyeket, mivel neki engedelmeskedik az alfa sárkány (mely gigászi, tüskés, jeget köp, és uralja fajtársai elméjét), valószínűleg végre is fog hajtani. Hatalmas csata kezdődik a havas északon, jobbára ügyelve rá, hogy nem-halálos fegyverekkel történjen, s a hibbant-szigetiek utolsó reménysége az irányíthatatlan bébisárkányok maradnak. Fogatlan pedig gazdája védelmében párbajra hívja a nála százszor nagyobb alfát.