"Mi azonban megkeressük a küldetés-sűrű zónákat, és két lábbal ugrunk beléjük." Boldog születésnapot, N.! :)
A valós világban háború dúl és jegyre lehet kapni az alapvető élelmiszereket, amikor Szeptember vágya teljesül, és tizenhárom évesen visszakerül Tündérföldre: egy üveg-erdőben találkozik Tajgával, a rénszarvaslánnyal, aki elviszi a Holdtök-dombra, ahonnét a lány lemerészkedik a világ pincéjébe... "A grádics egyre kanyargott. A fa lépcsőfokok nyikorogtak Szeptember lába alatt. Több hiányzott, elmorzsolta a kor és a használat. Amint szeme hozzászokott a tökéletes sötétséghez, kis fényszeplők pettyezték előtte a homályt. Ahogy mélyebbre merészkedett, Szeptember látta, hogy csillagok azok, aprók, de fényesek, melyek régi villanykörték gyanánt csüngenek a sziklaboltozatról flitteres, szúrós kábeleken. Halvány, rapszodikus fényt adtak, ám meleget egy cseppet sem. A lépcső balusztrádjain dértüskék ültek. Szeptember a barlang falán futtatta végig a kezét. Nem félek, emlékeztette magát. Ki tudja, mi terül el ezeknek a lépcsőknek az alján?"
Hősnőnk eljut Tükörfoncsor városába: innét uralja Alsó-Tündérföldét Halloween, a sivár királynő, aki magának Szeptembernek az első kötetben lehasított árnyéka. Tivornyákat szervez és lopja Felső-Tündérföldéről a mágiát, mely elvalóságosítással fenyegeti az érintett területeket. Nagy segítségére van ebben az Alávaló, akiből csak csúcsos piros kalapja látható, no meg persze mindenki árnyékát ellopó eszközei, a Búfurdancs, és a Széjjelszivornya tölcsére... s akinek kilétére legvégül fény derül. Catherynne M. Valente könyvének mondatai SZÍNESEK, SZERTELENEK ÉS FANTASZTIKUSAK. Továbbá kötelezőek.
