A 2013-as világpremierrel párhuzamosan a magyar rajongók új Asterix-képregényt vehettek kézbe - az elsőt, melyet nem az eredeti alkotók jegyeznek... A Goscinny-Uderzo párossal felvenni a versenyt természetesen lehetetlen, ennek megfelelően míves, de sótlan alkotást kaptunk, mely ötlettelenségével és fahumorúságával próbálja megugrani a toronymagas színvonalat. A két gall hős (vadkanvadászat helyett) osztrigaszedésre indul, mikor a tenger egy jégbe fagyott harcost sodor eléjük, egy piktet, Kaledóniából. Kiolvasztják, asszonyaik meg az ifjú bajnok felsőtestétől olvadoznak, aztán a srácot a semmi jót nem sejtő kalózokon át hazakísérik persze, hogy megismertethessenek bennünket a kiltes klánokkal, Loch Ness taviszörnyével, a malátavízzel és egyéb skót jellegzetességekkel. Asterix és Obelix erőltetetten, szellemtelenül veszekszik, Mirnixdirnix velük sem tart (nehogy már rá is figyelni kelljen, ne adj' isten kitalálni valami vicceset), a rómaiak plöttyedtek, mint a faszom, a népszámlálóbiztosuk funkciótlanul izzadtságszagú. Klasszicistáink hiába másolták le a képi világot és próbálják átvenni a szellemiséget, jobb lenne, ha nem erőltetnék ezt a... ööö, mit is?