Az első képsoroktól kezdve gyönyörű ez az anime, a "Country Roads" felkedvesített dallama eleinte furcsa, de beleillő motívummá válik, bár a végefőcímben nekem már sok, végül is vele kerek a történet. A Ghibli nem engedte szinkronizáltatni, a főszereplő viszont tőlük korántsem szokatlanul egy kamaszlány. A fantasztikum hiányzik, romantikusan ábrázolt hétköznapoké a főszerep (egyetlen rövid álomjelenet kivételével, így a repülés miyazaki hayaói toposza mégsem marad ki). Múlt értékeihez (főleg tárgyakon, hangulatokon át) való kis visszafordulás, jövőkeresés, első szerelem - lélegzetállító kalandok helyett effélék alkotják a cselekmény gerincét, igazán különlegesen.

Tsukishima Shizuku imád meséket olvasni, és a nyári szünetben húsz könyvön akarja átrágni magát. A könyvtári kölcsönzőjegyeken minduntalan egy névvel találkozik: Awasama Seiji. Persze felbukkan hamar egy szívdöglesztő, pimasz, kerékpáros srác, akinek antikvárius a nagypapája, akinek a város fölötti lakásában egy titokzatos, Báró nevű macskaszobor található, s amely környéken egy Hold/Gombóc nevű kövér macska éli gondtalan életét és incselkedik a kutyákkal. Seiji hegedűkészítőnek tanul, Shizuku pedig be akarja bizonyítani, hogy méltó hozzá... bár leginkább csak maga előtt - Seiji nem is olvasott olyan sok könyvet, csak azt akarta, hogy a lány megismerje a nevét...