Ráth-Végh István (1870-1959) színfolt a palettán. Bár már nagyobb izgalmakhoz vagyunk szokva, valószínűleg hiteles, amiről ír - lehet tűnődni, van-e még létjogosultsága. Kultúrtörténeti csapongásait ízes stílusban tárja elénk, és olyan apróságokat söpör össze, melyek a történelemtanításból kimaradtak. Például a korabeli lakomákról, a rómaiaktól a francia főrendekig - hogyan készült az ókorban a félig sült, félig főtt malac?! Eltemetett kincsek, elsüllyedt hajók, a bolygó hollandi, a kicserélt gyermek XVII. Lajos, erős emberek, szélhámosok, vérszomjas, őrült és igencsak halandó római császárok és persze a tengeri kígyó, a krákkal karöltve hemzsegnek e Delfin kötet lapjain, melynek két ikertestvérét, A sétáló falevelet és A fáraó átkát is el akarom olvasni. Kellenek Ráth-Végh elmés megjegyzései és szkepticizmusa. Például itt van , mitológiai adatok alapján, Szép Helené, "aki" miatt kitört a trójai háború. Kasztór és Pollux ikertestvéreként legalább húsz év körülinek kellett lennie; az argonauták vállalkozása és a trójai háború között minimum harminc év telt el, így legkevesebb ötvenéves, amikor Párisz megszökteti, plusz a tízéves ostrom - a trójaiak biztosan nem adtak ki volna egy hatvanéves nyuggert Menelaosz királynak a békéért cserébe?