Ragadd meg a napot, javasolta Horatius, és mert okos ember hírében állt, el kell higgyük, hogy ez egy jó terv. A vámpírok azonban a torkokat ragadják meg jó étvággyal - a címválasztás pedig jelzi, mi lesz itt a konfliktus forrása. Egy talicskányi vérszívó úgy dönt, átveszi az uralmat az emberek királyságában. Fajuk új generációja ők, szoktatják magukat a szenteltvízhez, szent szimbólumok látványához, miazmáshoz, szóval a vámpír misztériumából csak az előnyöket tartanák meg. Ám az emberek oldalán álló boszorkányok nem nézik jó szemmel az ellenük irányuló lábasjószággá degradálási kísérletet.
Terry Pratchett 22. (?) Korongvilág-története színes és vicces, a nagy címszám utáni kiégettségnek jelét sem mutatja, el is határoztam, hogy bepótolom vele szembeni tetemes elmaradásomat. Tolkien és ki-tudja-kik óta kedvelem a bölcs öregemberek meséit. Olyat pedig végképp nem láttam még, hogy egy vámpírt úgy intézzenek el, hogy miközben gázneművé változva beszivárog a szobába zárkózott halandóhoz, az befőttesüveget rak a kulcslyuk elé, s beletöltvén a vérszopót utánadob pár fej fokhagymát, s fedőt csavarva rá egy föld alatti folyóba hajítja... :)
