Az 1981-es Evil Dead a láncfűrészes horror alapköve lett, trilógiává bővült - s most ott folytatjuk, ahol negyed évszázada abbahagytuk... Ash ugyanolyan nagyképű, korlátolt, pitiáner tahó, mint amilyennek A sötétség seregénél megszerettük, azóta is szupermarketben gürizik, csak éppen sokkal idősebb. A lakókocsipatkányok életét éli, de néha magára applikálja a fűzőt és elkocsikázik a kocsmába, hogy a WC-ben megdughasson valami elvirágzott, de még dekoratívnak mondható lúvnyát, akit egy megható sztorival édesget közelebb, például hogy kimentett egy gyereket a sínek közül, eközben veszítve el kezét. A Necronomicont, az emberbőrbe kötött, vérrel írt Halottak Könyvét a pornómagazinjai között tartja, és egy görbe estén, alaposan befüvezve, az aktullis tyúkkal felolvassák az igéket, melyek életre keltik a démonokat. Akik meg is ígérik, hogy eljönnek érte... és Ash, a totál csődtömeg, ha akcióba kell lendülni, kistérségi szuperhőssé válik. Már lép is rá a gombra, amely hatására lakókocsija padlójából kiugrik a duplacsövű vadászpuska, mellyel remekül lehet démonfejeket szétlőni... kolláganőjének, a dögös Kellynek a szemét épp kiszúrni akaró, átváltozott nyugdíjasnak már veti is oda foghegyről, hogy "remélem, bevetted az immunerősítőt, nagyi, mert táncolni fogunk". Természetesen elzarándokolunk az eredethez, az erdei faházhoz, ahol a pad még mindig a falat veri, és persze az eredeti filmek egyéb ötletei is sűrűn visszaköszönnek a rajongótábor határtalan örömére, akik már ki voltak éhezve egy jó kis trash horror-komédiára, legalábbis IMDb-n az irreálisan magas 9/10 pont erre enged következtetni. Sok az üresjárat, sok ötletet már láttunk, mégis elrepül ez a tízszer félóra, és vihogva várjuk a folytatást.
