Húszmillióból leforgatták sok-sok számítógépes háttérrel, kellemes, pörgős, agyatlan, verekedős sci-fi akció. 2079-ben egy űrállomáson elítélt gyilkosokat és erőszaktevőket tartanak sztázisban, de mit ad isten, ezeknek épp akkor sikerül elszabadulniuk, amikor az elnök lánya a fedélzeten tartózkodik. Snow (akinek pont az a feminim személyneve, mint Cobretti felügyelőnek, nem csoda, ha gondosan titkolja - ejnye, ez például csúnya lopás volt) volt CIA-ügynök megnyeri a feladatot, hogy hozza ki. A narancs overállos gazfickók vezére, aki úgy néz ki, mint egy vidéki nagyvárosból szalajtott nyugdíjas zöldséges és elmebeteg öcsikéje persze mindent megtesznek, hogy az elnök lányának hamar összekuszálódjon a tökéletes szőke frizurája. Snow társa, Mace is itt raboskodik, de a sztázis mellékhatásaként demencia alakul ki nála és egy nyitva felejtett ablak miatt kritikusan lecsökken a testhőmérséklete, szóval nem marad más hátra, mint édeskettesben elmenekülni a pályájáról letért objektumról, mielőtt beleáll a földbe. Inkább képregény, mint film, de szódával elmegy.