Ezen a szép februári szerdán, amikor a meteorológia mínusz húsz fokokkal és harminccentis hóval riogat, és a nappal jó részét erdőben töltöttem, csípős fagyban, esve-kelve a jeges lejtőkön lehetőleg úgy, hogy a vadászkesztyűs kezemben tartott pohárból a Jägermeister alig löttyenjen ki, jó ötletnek tűnt, hogy hazaérve elindítsam a BBC hatrészes sorozatát. Legutóbbi természetfilmnézésem csúfos kudarccal végződött: A vad Magyarország olyan unalmasra sikeredett, hogy legnagyobb érdeklődésem ellenére is eret kellett vágnom közben magamon, majd a felénél elaludtam, és sohasem néztem tovább. E lassan hömpölygő mozitól sem folyik ki az adrenalin a fülemen, az anyag is epikusabb, mindenesetre annyira gyönyörű, és a kevés szöveg annyira eltalált, hogy teljesen lenyűgöz. Antarktisz-fétisemről korábban már szóltam. Éljen Sir David Attenborough!
6/1.: Utazás a sarkvidékekre: erős kezdés az Északi-sarkon: kedvenc állatom, a jegesmedve, kedvenc természeti jelenségem, a sarki fény. Kész. A képernyő elé lettem szegezve. Jéghegyképződés. Aztán a tundra fagyott erdei. A világ legnagyobb farkasai (szintén kedvenc) Észak-Kanadában, ahogy bölényre vadásznak. A Déli-sarkon pingvint hajkurászó oroszlánfóka, melynek először csak a sziluettjét látjuk egy hullámban. A Transzantarktiszi-hegység, csak nehogy Scottnak és Amundsennek jó legyen. Fókára vadászó kardszányú delfinek (szintén kedvenc), amint irányított hullámmal söprik le zsákmányukat a jégtábláról. Kíváncsian várom a folytatást, de az az érzésem, a készítők már most elpuffogtatták a puskapor nagyját.
6/2.: Tavasz: ez már nem annyira metál, mint az előző rész, hiszen áthatja a hat hónap éjszaka után visszatérő Nap tündéri ragyogása. Egymás fészeképítéshez használt köveit lopkodó pingvinek, cuki állatkölykök, egymásnak közlekedési fennakadást okozó narválok, medvelepke hibernálódó hernyója, szerelmes albatroszok, a háremért harcoló négytonnás elefántfókák.
6/3.: Nyár: a csérek zuhanórepülésben megtámadják a jegesmedvét, hogy elüldözzék a fészküktől, és az nem tehet ellenük semmit; a pézsmatulkok visszaszerzik a farkasoktól az elragadott borjút; a királypingvin négyszázezer közül is felismeri a saját fiókáját; a kardszárnyú delfinek addig üldözik a csukabálnát, amíg ki nem merül, aztán a hátára fordítják, hogy a lélegzőnyílása víz alatt maradjon és megfulladjon.
6/4.: Ősz: minden finom dögöt meg kell enni, különben baj lesz! A császárpingvinek negyvenkilósra híznak, az Antarktisz meg a duplájára a jégtől.
