Bátky János bölcsészdoktor kontinentális, gyanakvó idegeit próbára teszi egy névtelen telefonáló, aki óva inti attól, hogy a walesi (akik nyelvén a sör: cwrw) Pendragon (Sárkányfej) kastélyba a lábát betegye. Pedig a XVII. századi angol misztikusokkal foglalkozván igazi kincsesbánya lenne számára az ottani könyvtár, melyben nem kutathat senki, de őt a fantasztikus koponyájú Owen Pendragon, az Earl of Gwynedd meghívta és felhatalmazta erre. Az ősi család egyik tagja, Asaph, Rózsakeresztes volt, akikről a szabadkőművesekhez hasonlóan csak annyit tudunk, hogy összegyűltek és nem tudni, mit csináltak. Na jó, azt, hogy mit szerettek volna, azt igen: aranyat és homunkuluszt (mesterséges embert). Bátky persze felkerekedik, és ha nem is rettenthetetlen talpraesettséggel, de vicces sorok és hangulatos leírások közepette végigbotladozik a "nagy beleérző", Szerb Antal misztikus bűnügyi történetének lapjain, mely a szépirodalmiság kritériumainak is bőven megfelel. Egy roppant örökség körül bonyolódik a cselekmény, melybe az earl ellen elkövetett gyilkossági kísérletek éppúgy beletartoznak, mint a büntető éjféli lovas, a laboratórium tőszomszédságában úszkáló óriás axolotlok (melyek némelyike már tízszer is meghalt), vagy a titkos folyosók. Meg az okos nők, akiket Bátky nem szeret, mert az olyan, mintha homoszexualitás volna :) Teljesen egyértelműen Leslie L. Lawrence előképe, bár ott a nőkhöz fűződő viszony épp ellentétes.

"Eileen St. Claire is titokzatos és megmagyarázhatatlan jelenlétről beszélt. És Lenglet de Fresnoy emlékirata rettenetes, értelemmegbontó kulcsot ad, ami mindent megmagyarázna: a fáklyás lovast, az aggastyánt a tó partján, a hangot Pendragon mélyén, mely megállította Osborne-t a csapóajtó előtt és Maloney legendás halálát, a kicsavart nyakat...

Micsoda titkot őriz az earl hallgatása?...

Vagy inkább: micsoda titkot vall be..."