Erik Heller kiugrott ügynök a tundrán neveli fel Hannát, a vadász életmód mellett a pusztakezes küzdelem maximumát is elsajátíttatja vele. A kezdő képsorokban az albínó Hanna lenyilaz egy rénszarvast, kizsigereli és miután harcban legyőzi apját, hazaviszi a hatvan kiló husit... Szóval nem gyenge a kiscsaj, ráadásul élő lexikon és több nyelven beszél. Valós kapcsolata nincs a külvilággal, csak könyveken át és apja tanításaiból ismeri. Most gombnyomásnyira kerül tőle, s megnyomja azt a bizonyos gombot, mely hatására hómaszkos emberek érkeznek automata fegyverekkel, s egy CIA-bázisra viszik. Játszva kijut, pár hullát hagyva maga mögött és megkezdi útját berlini Grimm-házba, hogy Erikkel találkozzon, közben megismeri a zenét és egyéb dolgokat, ami eddig hiányzott (?) az életéből.

Zseniális kezdet, fantasztikus hangulatok, jól funkcionáló zene, ám kicsit a Babylon A. D.-re emlékeztet abban a tekintetben, hogy a forgatókönyv a sztori második felére jócskán leült. A karakterek kibontása nem sikerült, a lepusztult városban és vidámparkban kergetőzést fel kellett volna dobni pár plusz ötlettel, úgy akár tökéletes is lehetett volna a produkció