Ki ne sejtene rosszat a remake szó hallatán? Szükséges-e Raimi trilógiáját, mely a láncfűrészes és vadászpuskás horror óriási klasszikusa, a hajánál fogva előcibálni? Nos, kellemesen csalódtam. Vígjátéki elemek kihagyva, sztori modernizálva, alaposan átgondolva. A képek szépek. Tényleg hatásosak, nagyon is. Az őseredetik rajongói és az új nézők egyaránt megtalálhatják számításukat e régi-új epizódban. A maszkok bő negyed évszázad elteltével persze kifinomultabbak, ezáltal a meseszerű jelleg helyett az emberi hús meggyalázása felé fordul a látvány... Miának hamarosan csengetnek, ha nem jön le a szerről, hát négy fiatallal egy ódon, veszélyes tárgyakkal (feszítővas, szögbelövő, stb., stb., a vendégmarasztaló pincéről nem is szólva) teli erdei faházba vonul vissza. Egy vérfagyasztó küllemű könyv lapjairól felolvasott igéknek hála a környéken lakozó démonok felütik fejüket, és brutális sebeket okozva átveszik az ifjoncok teste fölött a hatalmat... Hosszú az éjszaka, és az esőtől kiáradó folyónak hála a menekülés útja lezárult. "Ma mind megdöglötök", ígéri Mia hamarosan pajtásainak, mindazonáltal a vége felé, amikor közlik vele, hogy "eljöttem a lelkedért", teljes komolysággal reflektálhat ekképp: "azt kurva rosszul tetted!" :)