"Ez volt az aranykor, a nagy kaland, a buja élet és a nehéz agónia kora… de senki sem gondolta így. A jólét és a lopás, a fosztogatás és az erőszak, a kultúra és a bűn jövője volt ez… de ezt senki sem ismerte el. A szertelenség kora volt, a különcök elbűvölő évszázada… de senki sem szerette."  (Vesd össze Dickens: Két város meséje c. regényének kezdősoraival.*) Bester 1956-os sci-fije XXV. századbéli Monte Cristo grófja-parafrázis. A tízbilliónyi fős emberiség kirajzott az űrbe, s dívik a jauntolás, az akarati úton működő teleportáció - ez átszabja az ipart és kereskedelmet, az életet. Képzeld el, ahogy a bűnözők, de még az utca söpredéke is beteleportálhat bármikor, bárhová... Gulliver Foyle primitív, ambíciók nélküli harmadosztályú segédmechanikus, fél éve hánykolódik egy űrhajóroncsban, sajátos orosz rulettet játszva: az élete kockáztatásával gyűjtött légpalackok lehet, hogy üresek, s akkor megfullad. Felbukkan anyavállalata másik hajója, a Vorga-T1339 - de nem menti meg! Gully eleinte magát az űrhajó robbantaná fel, aztán sokat agyasodik, s a parancsnok levadászására esküszik fel. Megszerzi a Nomád roncsán sodródó, PyrE nevű termonukleáris, ősanyag-szerű, a Naprendszer elpusztítására alkalmas fémet, s a Négy Mérföld Cirkusz extravagáns, pénzt két kézzel szóró aranyifjaként, Ceresi Fourmyle néven bukkan fel újra, hogy bosszúját beteljesítse. Vaksötét, föld alatti sziklabörtöntől atomtámadástól övezett, fényűző szilveszteri bálig, a Holdon és a Marson át ível e sokszor steampunkos ízű, kiváló regény cselekménye, a szereplők kivételesek (mint az egyirányú telepátiával sújtott Miss Wednesbury, a csak infravörösben látó, albínó Olivia Presteign, vagy maga az ellentmondásos, semmitől vissza nem riadó főhős, akinek arcán indulatai hatására vörös tigrismaszk rajzolódik ki - egy eltüntetett tetoválás nyoma)... A műfaj iránt közömbösek számára is ajánlott olvasmány.

* "Derüs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcseség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük - szóval, a kor annyiban hasonlitott a mostanihoz, hogy leglármásabb szavu ismerői Jó és Gonosz tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla."