Begépelek egy fontos párbeszédet, mely Dr. Lecter és Crawford ügynök között hangzik el. Mads Mikkelsen és Laurence Fishburn, mellesleg.
„- Amikor bement hozzá az előadóterembe, maga már tudta, hogy romboló hatású környezetbe küldi.
- Nyolc lányt öltek meg Minnesotában. Will elkapta a gyilkosukat.
- Elkapta a gyilkos betegségét is. Csak arra gondol, hogy mit jelent ölni.
- Inkább ő legyen egy kicsit őrült, minthogy újabb ártatlanok haljanak meg, és ezt ő is így gondolja
- Will is ártatlan.
- Igen. Ő az… és Will igazán az. Túlél mindent. Bárhová küldöm, mindig visszaküzdi magát önmagához.
- Nem mindig. Eddig. Ma neurológiai vizsgálaton volt. Nem találtak semmi rendellenességet, ami nagyon felizgatta.
- Azt akarta, hogy találjanak valamit?
- Azt akarta hallani, hogy nincs mentális betegsége.
- Maga szerint elmebeteg?
- Will problémája az, hogy túl sok tükör-neuronja van. Gyerekkorunkban teli van velük a fejünk, segítenek a szocializálódásunkban, aztán elhalnak. De Willnél megmaradtak, ami, tudván, hogy ki ő, veszély. Amikor kiviszi őt egy bűntény helyszínére, Jack, a levegőbe mosva ott vannak a sikolyok. Egy ilyen helyet ő nem csak visszatükröz. Magába szívja.”
Will Graham különleges ügynök az FBI-nál, ami azt jelenti, hogy nem tényleges ügynök, ugyanis túl labilis, ám beleérzőképessége révén kiváló profilalkotó. Pszichiáterének, Dr. Hannibal Lecternek köszönhetően visszakerül terepre, aki részt vesz nyomozásaiban, de másképp viszonyul a sorozatgyilkosokhoz, mint az elvárható... Elmebetegekben nincs hiány, például egy gyógyszerész az erdőben nagy tápértékű komposztba ássa diabéteszes kómába helyezett áldozatait, hogy a testükön növő gombák felismerhetetlenné tegyék őket... A sorozat alkotói a kiváló A bárányok hallgatnakig nyúltak vissza. Nagyon szeretem azt a thrillert, és ezt is, amit értő kézzel forgattak belőle.