Általános iskolás koromban ez a kötet volt a belépő a második világháborús regények világába, elsőre nem a témaválasztás fogott meg, hanem a két őrmester néha oldalakon végighúzódó káromkodása. Egyszerű, mégis jól megírt történet, mely 1944-ben játszódik, az Ardennekben, s főszereplői az arcvonalban harcoló amerikai katonák. Az ezred visszavonul Dillendorfba az olajdepót védeni, csak a második szakaszt hagyják hátra egy páncéltörő rajjal kiegészítve, hogy a hegyi úton feltartóztassanak délig egy teljes páncéloshadosztályt. Mazursky őrmester tudja, hogy ez öngyilkos küldetés, mindent megtesz a káposztafejűek feltartóztatásáért, végül a schwanditzi hadifogolytáborba kerül, ahol besúgók megverésével folytatja a háborút, s miközben a légierő által lebombázott kifutópályát töltik fel a sötétzárkában megismert ejtőernyős Dexterrel, esély kínálkozik a szökésre, hogy a vadmacskáktól hemzsegő, téli erdőn át német főúri kastélyba keveredjenek, Helga von Kanzow bárónő és Lili von Bitburg grófnő vendégszeretetét élvezni. Persze az SS-t is ideeszi a fene, épp karácsony estéjén.