A kis herceg című könyv többek között arról is szól, hogy a fölnőttek elveszítették a szépség iránt fogékony látásmódjukat a praktikus, mérhető dolgok látásáért cserébe, emiatt a gyerekek többet észrevesznek, példának okáért egy csukott óriáskígyóban az emésztődő elefántot, nem tévesztenék ez ábrát össze egy kalappal. Tehát a rajzolással kapcsolatos álmainkat nem szabad feladni, vigyázni kell továbbá a megöregedéssel. Arról is szól, hogy a rossz magvak hajtásait meg kell tanulni felismerni és nem szabad halogatni kigyomlálásukat, mert nem öröm, amikor majomkenyérfák borítják el az ember pici, háznyi bolygóját. Arról is szól, hogy ha nincs semmid és szomorú vagy, a naplementében például még mindig gyönyörködhetsz. Arról is szól, hogy a fölnőtteknek kvázi szükségszerű az álmok és szépségek helyett praktikus dolgokkal foglalkozni, hiszen lehet a puszta életben maradás a tét (például repülőgépjavítás a Szaharában egyheti ivóvíz időtartamáig) – de észbekaphatnak néha... Szó esik a virágok ellentmondásosságáról, alattvaló nélküli mégoly bölcs uralkodóról, konkurencia és csodáló nélküli hiúról, iszákossága feletti szégyenkezése miatt ivó iszákosról, csillagokat birtokolni vélő haszontalan üzletemberről... de nem ragozom tovább. Ez egy fontos könyv, ha rég olvastad, olvasd el újra! Minden, rövid fejezetnek súlya van, és a róka, nos hát a róka igazán tisztán látja a lényeget a szívével.