Nagy kedvenc, számomra a legikonikusabb May-indiánregény. Az első rész kicsit túl indiános volt, a második nagyon déli, a negyedikben meghal a címszereplő... A harmadikban viszont a legvadnyugatibb kalandok várnak ránk. Például fehér banditák által felizgatott vad indiánok vonatot siklatnának ki, két ízben is. És ahogy az lenni szokott, az egyik vonaton ismerőssel találkozunk: a hosszú hajú óriás, Old Firehand, Winnetou testvére kerül be a képbe, aki a kiváló narrátor, Old Shatterhand ellentéte abban, hogy esze ágában sincs megkegyelmezni a gazfickóknak, az igaz ügy érdekében bármikor szívesen megnyomja a ravaszt, de ha kell, egyik kezében tomahawkkal, a másikban késsel aprítja az ellent, teljes a heavy metál. Megtudjuk, hogy a nagy apacs főnök nem nőgyűlölő, csak már leszámolt a szerelemmel, és Firehand-del karöltve miért sóvárog olthatatlanul Parrano megskalpolására. Shatterhand a medveölő mellé megkapja a Henry-féle karabélyt, ellátogatunk a Sziklavár nevű vadásztanyára, újra találkozunk Sam Hawkinsszal, megismerjük Sans-Eart, továbbá a cölöptologatókat, akik a sivatagi vándorokat vezetik tévútra... De nem is ragozom, kultikus ez a rész, természetesen Szinnai Tivadar fordításában olvasandó.