Újra Vietnamon keresztül háborúval szembesítés, csak hát kérdés, témája miatt leheséges-e szeretnem. Az Acéllövedék is szépen elmeséli, hogy ezek a Mikiegér emlőin felcseperedett agymosott srácok csili-vili fegyverekkel odamennek valahová, ahol hülyére szopatják és halomra lövik őket. Mert egyetlen orvlövész vagy taposóakna is képes tönkretenni a napodat, hiába alszik a tengerészgyalogos a puskájával. És hát nőket és gyerekeket is meg lehet ölni, csak nem kell annyira eléjük lőni... A háború az epszilon félmajmoknak buli (akár a tűzvonalban lévő, akár az íróasztal mögötti populációról beszélünk), ők nem kételkednek. Örök toposz a kiképzőtábor az üvöltő tiszttel, hát itt megkapjuk Hartman ikonikus figuráját, akiről voltaképp tényleg el tudjuk képzelni, hogy kinyomja egy újonc szemét és koponyán bassza - de ez a vén róka is szembesül a korlátaival.