Ez a soványka kötet naptártervből született, Stephen King 12 rövid fejezete váltakozik benne Bernie Wrightson fekete-fehér illusztrációival. Általános iskolás koromban olvastam először (gondolom, sokan így vannak ezzel), és hát lássuk be, nagy mélységekről nem beszélhetünk, bár kétségkívül van benne pár jól eltalált mondat és ötlet, ami miatt érdemes átsuhanni rajta, én most speciel a WC-n tettem. Elnézést, ha ezt nem akartátok tudni, kedves blogolvasó gyerekek. Adott egy kisváros, Tarker's Mills, melynek lakóit minden hónap minden teliholdján, mely "véletlenül" jó eséllyel egy ünnepre (pl. Valentin-nap, július 4-e) esik meglátogatja az emberfarkas, sárgán (később King ezt elfelejti, onnantól zölden) villogó szemmel, holdfénytől ezüstösen csíkozott bundában, és lehetőleg széttép valakit: januárban egy hóviharban ragadt baktert, februárban egy szerelem után áhítozó kövér nőt, stb. Még a papnak is lidércnyomása támad a plébánián, látja nyáját farkassá változni. Brrrr! Aztán egy tolószékes kisgyerek tűzijátékkal pofánlövi a bestiát, kicsit kifolyatva a bal szemét, innentől kezdve a beazonosíthatóság problematikája drasztikusan leegyszerűsödik.