Megjelenésekor a WC-n olvastam ki kéthuzamban, s így fél évtized múlva újraolvasáskor ugyanez történt, pedig nem állt szándékomban sem nosztalgiázni, sem hagyományt teremteni. Szellemes ez a sovány kis kötet? Azt hiszem, valójában nem. Mondhatnók, szellemességet nyomokban tartalmazhat, így nem leszünk totál igazságtalanok (pl. még a sikerültebbek közé tartozik a következő, a személyes kedvencem: „Amikor Jakab a Mikulástól kapott egy medvét, ez csak azért szegte kedvét, mert ő az a srác, kit egyszer egy grizzly majdnem ízekre szedett szét.”). Az eredeti szövegeket nem ismervén kérdés, a fordító mennyit vett el, illetve tett hozzá. A cím ugyan ügyesen rímel a szerzőre, eredetiben a magyar alcímen futott: Az osztrigasrác mélabús halála és más történetek. Egyet biztosra veszek: minden gót csajnak, akinek Jack Skellington vigyorog a táskáján, megvette a pasija, szóval veszteséges semmiképpen sem lehetett.