Régóta imádom a vikingeket. A vad humorukat, ahogy az ellenség túlereje megtörik pajzsfalukon, ahogy vérrel áldoznak zord isteneiknek.

Ragnar Lothbroknak már herótja van attól, hogy a törzsfő, a jarl parancsára minden évben keletre hajóznak, a Baltikumot fosztogatni, pedig ott már lófasz sincs. Az aktuális nagygyűlésen, a thingen (melyre 12 éves fiát, Björnt is magával viszi), szóba is hozza ezt, ám Haraldson (aki a törvényhozásban is csak a saját pecsenyéjét sütögeti) nem kockáztat egy nyugati úttal, Ragnarral meg közli, hogy most járatta le utoljára az emberei előtt. Közben a feleségét, Lagerthát otthon megerőszakolná két félresikerült viking, de az asszony egy tüzes vas segítségével demonstrálja, ez mennyire nem jó ötlet. Shieldmaiden. Lagerthára Ragnar testvére, Rollo is szívesen fantáziálgat, de egyelőre csupán ennyi marad neki, mivel kupakolási ajánlatára a nő bájosan közli, hogy harcosnak kiváló ugyan, de embernek már nem annyira. Rollo egyébként is a szűk keresztmetszet a családban, mert hiába szeretne egyenlő lenni öccsével, ez nem nagyon jön össze neki, emiatt végtelenül féltékeny rá. Floki, az enyhén kattant hajóács, parádés hosszúhajót épít Ragnarnak, eszközeik is vannak a tájékozódáshoz, irány hát nyugat - van-e ott valami. Van. Northumberland, Anglia, tele kiváló, védtelen, aranykincsekkel teli keresztény templomokkal.

Ragnar a lindisfarne-i kolostor kirablásával megnyitja a kalandozások korszakát, ám a jarlnak is tetszik a zsákmány. Egy dolgot tarthat meg, s ő a rabszolga papot választja, akitől megtanul angolul és egyéb remek infókat szerez - egy percig sem kétséges számára, hogy vissza kell térni a derék, töketlen britekhez és végigprédálni őket. Haraldson közben halálos ellenségévé válik... és mindez csak a kezdet.