Adott ugye Ankh-Morpork, ahol kedvenc Városőrségünk nem kevés elszántsággal igyekszik(?) fenntartani(?) a rendet(?). És a sivatagos Kleccs. E kettő között a tenger színe alól felbukkan egy új szárazföld, Leshp, melyet mindkét állam magáénak követel egyszerre partra lépő halászai jogán, el is kezdődik a háborúra készülődés a politikusok érdekeltségei mentén. Felmerül bennem a kérdés, miért is szeretek újabban Pratchettet olvasni, a feltűnően sok üresjárat ellenére. Mert kedves. Szellemes. Tuti a szókincse. Akadnak jó gondolatok. Sok laza át- (és le-) nyúlás van a mi világunkból. És hát ugye mókás. Tehetünk ezüst nyakörvet a farkasemberre, aki emberi alakban egy bombázó szőke nő, de ne legyünk ott, mikor levakarja magáról a fúrófej hegyével, mellyel Leonardo rögzíti tengeralattjáróját az elhaladó hajóhoz, hogy ne kelljen annyit pedálozni.