A ciklonpince intézménye nem egészen világos számomra: ha a forgószél rádönti az épületet a csapóajtóra, ami könnyen előfordulhat, hogyan másznak ki belőle az elszürkült kansasiak? Mindenesetre Dorka komolykás kiskutyájával, Totóval, elrepül a vihar felkapta házban, s a mumpicok birodalmában találja magát, akik hősként ünneplik, ugyanis földetéréskor agyonütötte a gonosz Keleti Boszorkányt. A kislánynak, tősgyökeres amerikai lévén vérében van a hullarablás, felveszi a banya ezüstcipellőit. Szerintem már nem is lenne más teendő, mint a jóságos Északi és Déli Boszorkányoknak egyesült túlerővel lenyomni a gonosz Nyugati Boszorkányt, mint a bélyeget, de akkor még rövidebb lenne a mese, szóval Dorka a sárgatéglás úton elindul Smaragdvárosba Ózhoz, juttatná vissza a redneckek közé. Új társakra lel: a Madárijesztőre, aki észt szeretne Óztól, és a Bádog Favágóra, aki szívet. Valódi terminátorok, ha belegondolunk: nem éreznek fájdalmat, sebezhetetlenek, nem fáradnak el, nincs szükségük alvásra, immunisak gázra, méregre, a Favágó tűzre is (sőt nagyokat csap baltájával), bízvást előre lehetne küldeni őket bárhol. Csatlakozik hozzájuk a Gyáva Oroszlán, aki ordításával futamítja meg ellenfeleit - és hagyja őket elfutni :)

Ha levesszük a ragyogás ellen védő zöld szemüveget, Smaragdváros valójában zöld-e? Mindenesetre a bölcsek bölcse feltételt szab: csak akkor váltja valóra kívánságaikat, ha elteszik láb alól Nyugat Boszorkányát, aki annnnyira gonosz, hogy beszáradt a vére is. A várát pedig a Szárnyas Majmok védik...

Hatalmas klasszikus és nagyon szerethető.