Alfi egy ezüstcirmos, narcisztikus macska, a gazdája, Szőri pedig testsúlyát tekintve kihívásokkal küszködik és nem igazán jut nőhöz, tehát jobb híján marad az egymásnak való beszólogatás, általában halálos fenyegetések kíséretében. Szőri irodalmi tendenciákat mutat, s a kocsma, ahol piát csapol az alkoholistáknak, eléggé megviseli. Az első rész után a kiadó gyorsan berendelte a következőt (talán kicsit túl korán), a rajongótábor addig is blogon és fészen (ahol ebben a pillanatban 3.176-an kísérik figyelemmel) keresztül imádhatta ez a mocskos szájú, mindenhová odahugyozó dögöt. Kislófasz (a másik, de kiengedett cica) felnőtt és már simán elveri Alfit, de utóbbi legnagyobb örömére őt is ivartalanítják. Szőri az első könyv bemutatóján megismerkedik a Csajjal, akihez át is költöznek, s az ottani hat macska rendszeresen alázza Alfonzunkat, aki kénytelen rájönni, talán mégsem ő a világ közepe, s már gazdája minden szeretetét sem ő bírja. Az utolsó oldalon emlékeztet rá, hogy egy ilyen kisállat élettartama sokkal rövidebb a gazdiénál... azóta kicsivel kevesebbet verem Benőkémet, még ha esetleg megérdemli is...