Látványosan bárgyú. Talált, süllyedt.

Persze, általános iskolában játszottunk Torpedót órán pad alatt négyzetrácsos füzetlapon, már akkor is óriási marhaságnak tartottam, de az álmomban sem jutott volna eszembe, hogy ebből a heroikus alapanyagból még filmet forgatnak egy szép napon. Az emberiség üzenetet küld a kozmoszba, egy Föld-szerűnek tűnő bolygóra, hogy helló, itt vagyunk, a harcias űrlények pedig jönnek. A technológiájuk persze kenterbe veri a miénket, nagyokat tudnak lőni ám, tiszta szerencse, hogy tök hülyék és a reakcióidejük borzalmasan lassú, energiapajzsuk is hiába van, nem használják önmaguk védelmére, szóval a hős amerikai lélek AC/DC-re, még a legásatagabb hadieszközökkel is lepuffogtathatja őket. Remélem, nem lesz folytatás (bár a végefőcím utáni képsorok sajnos ezt vetítik előre), ugyanis logikusan arról kellene szólnia, hogy az anyabolygóról ideküldenek egy flottát, amely az Egyesült Államokat esély nélkül belerobbantaná a Csendes-óceánba.