McMurphy a sitt helyett az elmegyógyintézetben köt ki, bár valójában nem pszichotikus, legfeljebb verekedős. Lázadásokat szít az osztály vezetőjének, Ratched nővérnek az önmagát normálisnak és rendszeretőnek beállító, de végletekig könyörtelen és szadista hatalma ellen. Kijózanító, amikor közlik vele, hogy nem akkor távozik, amikor két hónap múlva a büntetése letelik, hanem amikor elengedik... továbbá a betegek nagy része önszántából van itt, hiába kezdik vezérnek elfogadni, nekik nincs vesztenivalójuk. És az elektrosokk csak a kezdet. A Száll a kakukk... még az Állatfarmnál is súlyosabb, mert az egyénre koncentrál, mely egyén megteremti magának a szabadulás lehetőségét, de kétszer is veszni hagyja; megrázó tanmese arról, ahogy a rendszer megdolgozza, megnyomorítja a számára elfogadhatatlanokat.