Egy öreg zenész egy viharos éjszakán befekszik a kórházba meghalni, és visszautazik emlékeibe, azokon át egy szürreális tündérmese-világba. Kisfiúként, az árvaházban hóembert épít, melyet a tél utolsó, varázserejű hópihéje életre kelt. A pilótasapkás/-szemüveges, csontvázszájú Fehér úr utazásra csábítja Thomast, megragadja tölgyfa-kezével, átrepül vele a táj fölött, minden csodás; aztán Thomas leesik a hátáról és vándorlásai lassan ráébresztik, a hóember mégsem olyan jó fej, sőt... Közben a jelenben lánya, a dögös vörös Gem, akit egész életében elhanyagolt, az öreggel szemben táplált haragjában él, de új információkhoz jut, például hogy Thomas apja fejbe lőtte magát és a gyerek ezt végignézte... Felnőttmese, mely felemel és odavág. A szimfónikus power metál banda, a Nightwish billentyűs-szövegíró-zeneszerző életre hívója, Tuomas Holopainen mágikus látásmódját már tapasztalhattuk a stúdióalbumokon - csakis és egyedül ő hozhatott létre egy ennyire egyedi produkciót, mely szép és fájdalmas és az életre kelt ólomkatonák és hasonló kellékek ellenére giccs határán mindig több lépéssel innen van, s melyben ha helyesen leütöd a zongorán a váltást a G-dúrból E-mollba, talán mégsem hazugság, hogy az üveggömbben álló vörösruhás hercegnő táncolni kezd.