1412. Az anyagilag instabil Zsigmond király tizenhat szepességi városát zálogba adja a lengyel királynak, adózzanak Krakkónak kiváltásig. A késmárki takácsmester, Fabrícius Antal túszként küldi lányát, Annát a lengyelekhez. A tizenhat leány hímezget, dalolgat, apácaruhás daliák őrzik kastélyukat, ám egy szép éjjelen rájuk törnek a hajdemákok. E rossz természetű vadparasztokat Viszta rablólovag vezeti - összehozta őket a közös hobbi: szeretnek embert ölni, pénzért, lehetőleg. Túszul is ejtik a lengyel királylány helyett annak klónját, Annánkat, s míg hajdemák-módi szerint békésen tutajozgatnak a szélesen hömpölygő folyón, Lubomirszky herceg bőszen lovagol fel-alá a tájon, hogy megbüntesse őket.
Epikus fantasy Krúdy Gyula tollából. Az 1979-es tévéfilm Joánesz diákja, a szép szál, bajszos magyar vitéz szerepében Juhász Jácint látható, a hórihorgas Visztát - aki úgy néz ki, mint egy gyerektaperoló, ráadásul egyes szám harmadik személyben beszél magáról, mert ekkora seggfej, hiába járta meg a Szentföldet - Dzsoko Roszics kelti életre.
"Várj. Majd éjszaka. Kicsit megkurtítjuk őkelmét orrától, fülétől, kezétől, lábától. Aztán bedobhatod a vízbe. Hadd ússzon."
Persze végül hódol a főgonoszok kedvenc sportjának: leesik egy magas helyről. Lubomirszky herceg pedig vajon feleségül veszi-e a lengyel királylányt, aki mást küld maga helyett a halálba, s ráadásul full frigid, pedig szexuális felvilágosításon az elsődleges nemi jellegek helyett a csillagokról beszéltek neki? Ezt már találjátok ki, gyerekek.