Coppola, Scorsese, Brian De Palma, Guy Ritchie után lehetséges gengszterfilmet forgatni? Nézni? Vagy lehet, de minek? Mindenesetre a Legendával jól elvoltam, stlusos volt, bár néha erőteljesen popcornízű. Persze, nem kerülhette el az összehasonlítgatást fentiek munkáival: lehetett találgatni, a talpraesett fivér (Reggie Kray) kinyírja-e a közveszélyes fogyatékos öccsét (Ronnie Kray), utóbbi alakításánál Tom Hardy ráadásul a Don Vito Corleonét megformáló Marlon Brandóhoz hasonlóan diót vagy mit dugdosott a kis pofájába. A mozi lazán, vidáman indul, Reggie lezser eleganciával szopatja az őt követő zsarukat, aztán hamar lírai húrokat kezd pengetni, ahogy udvarolni kezd a citromos sörbetet szopogató, törékeny, vörös Frances-nak. Boldogságukba persze beleszól a börtön, az esküvőre feketébe öltöző anyós, de az előjelek ellenére is meglepő volt, ahogy az utolsó negyedben a cselekmény olyan brutális tragédiává csap át, ami teljesen szétcsúsztatott.