A "Mi ez a szar már megint, Arnold?" széria legújabb darabja, már én is félve kezdtem bele. Az a nem múló érzésem támadt, hogy valaki megnézte a Fogságbant, talán még a Pankrátort is, és megpróbált egy ugráló kamerás, dokumentarista jellegű, a valóság pecsétjével ellátott mestermunkát kipréselni magából, csak nem ment neki. Hitelesség? Profi kommandósok nem mozognak úgy tűzvonalban, hogy hosszan tartó, eltéveszthetetlen célpontot nyújtsanak. Továbbá még a laikusok is tisztában vannak húsz éve, A bárányok hallgatnak óta azzal, hogy a nyíló ajtó melletti sarokra figyelni kell. Schwarzenegger a zsíros hajával egy speciális egység vezetője, akik a drogkartellek bögyében vannak (...á, nem is... a cím elárulja a megfejtést), és akik a keménykedős, gagyi beceneveik dacára egy rakás neurotikus, dilettáns bunkó, akikért nem kár, ha lakóautóstul berakják őket a vonat útjába, vagy kiszögelik a plafonra, csak azt sajnáljuk, hogy addig sem kötik rá őket intravénásan egy tartály Magne B6-ra. A feszültségről ennyit. Kíváncsi vagyok, akik premiernél beültek rá, tisztában voltak-e vele, hogy pörgős akciófilm helyett az emberi mélylélek drámáját próbálják majd lepasszírozni a torkukon.