John Carpenter 1974-es sci-fije nem épp a felhőtlen komolyság jegyében zajlik. A Sötét Csillag felderítőhajó 18 parszeknyire, 20 éve repked az űrben, legénysége csak 3 évet öregedett. Instabil bolygókat robbantanak szét, beszélő bombákkal. Powell parancsnok, sugárszivárgásnak hála, már "halott", a négyfős, szakállas személyzet pedig belefásult az unalmas létezésbe. A rangidős Doolittle hadnagy malibui szörfdeszkája után vágyakozik, s az újonnan felfedezett csillagnak sem óhajt nevet adni. Talby nem nagyon mozdul ki az üvegkupolából, az űrt bámulja. Pinback őrmester már bánja, hogy házi kedvencként egy idegent hozott a hajóra: a lény sárga pöttyös, narancsszín strandlabdának néz ki, két karmos, úszóhártyás lábbal, és elszabadulása alkalmából alaposan megszívatja Pinbacket a liftaknában. Boiler imád lézerpuskával lövöldözni... Az űrhajósok és az űrhajó egyaránt egyre sérültebb, s a 20. bomba nem hajlandó visszatérni a tárolóba, kioldani nem tudják, hatástalanítani nem hagyja magát. A visszafordíthatatlan folyamatot egy kis beszélgetéssel kell megoldani, hogy ugye nem akar hibás adatok alapján hiába felrobbanni - minderre van 14 percük...