Eltelt hét év, az ígéret ellenére Corleone cég még mindig illegális. Michael Nevadából irányítja szállodáit, s mikor saját otthonában merényletet követnek el ellene, már tudja, hogy áruló van a családban. Havannába utazik üzleti érdekeltségeit kiterjeszteni egy olyan országban, ahol nincs FBI és szigorú ellenőrzés. A két pillér, a család és tisztelet, melyekre az öreg Don birodalmukat alapozta, széthullóban: bár Michael sikeres, hidegségével és könyörtelenségével folyamatosan fordítja el magától környezetét.
Két szálon fut a történet, a második a századelőn játszódik. A corleonei maffiafőnök, Don Ciccio megöleti a kilencéves Vito Andolini szüleit, a kisfiút jóakarói New Yorkba menekítik, ahol egy tisztviselő félreértésből Vito Corleoneként jegyzi be, szicíliai szülővárosa nevét adva neki. Vito így egészen lentről kezdheti építgetni maffiafőnöki karrierjét: egy betörés után a részesedése egy szőnyeg, ám az áttörést hamar meghozza a védelmi adót követelő Don Fanucci agyonlövése. Érdemes figyelni a narancs motívumát, mely átível az előző részből és elgondolkodni rajta, szükség volt-e folytatás forgatására - sajnos a trilógia befejezése még értékhiányosabb lesz.
Mindez azért igazságtalan, mert a maga jogán egy teljesen jó mozi lenne. De az előzményhez nem bír fölnőni.