Bill Bryson, a Durham Egyetem volt kancellárja, a Majdnem minden rövid története c. vaskos ismeretterjesztő kötet szerzője egy szép napon (1995-ben), negyvennégy évesen, teljesen edzetlenül és felkészületlenül, elhatározta, hogy végigjárja a 3380(? - pontos hosszát bizonytalanság övezi) km körüli Appalache-ösvényt, mely a világ leghosszabb összefüggő gyalogtúraösvénye. Ez 14 amerikai államon keresztül húzódik, Georgiától a maine-i Százmérföldes Vadonig. Az extrém  hosszú úton persze a természet száz veszélye leskelődik a teljesítő túrázóra, a Lyme-kórtól a hipotermián át a fekete medvéig, amely elől (a grizzlyvel ellentétben) ne másszunk fára, mert ezzel csak annyit érnénk el, hogy a fán kell harcolnunk vele. Persze nem gyakori, hogy a medve megtámadja és megeszi az embert, "de - és ez nagyon fontos - egyszer is elég". Sajnos gyilkosságok is előfordulnak (lappanghat az erdőben "genetikailag elkorcsosult, Zeke vagy Festus nevű, fegyveres alak", más szóval "eszehagyott tahók, akik megbuggyantak a bődületes mennyiségű gabonapálinkától és a nemzedékeken át folytatott nyomatékosan nem bibliai szextől"). Magányosan még sebezhetőbb az ember, teljesen magára van utalva, de Brysonnak váratlanul útitársa akad régi osztálytársa, Stephen Katz személyében, aki még nálánál is túlsúlyosabb és fáradékonyabb, ráadásul mentálisan sem valami stabil ex-alkoholista. Jól példázza emberünket, hogy saját bevallása szerint a nőkben már csak a szívverést és hiánytalan végtagszámot keresi - nem épp ideális társ, de a semminél ezerszer jobb, vagy hát a fene tudja. Mindenesetre nekivágnak, rengeteget mennek, sokat tűrnek és bénáznak, s bár nem - nagyon nem - tartoznak a 10%-ba, akik végigcsinálják az utat, de másvalaki válik belőlük, mert mégiscsak tapasztalatokkal teli és szokatlan mindaz, amit maguk mögött hagynak.