Az aktuális Erlend Loe-t először látván a könyvesboltban sajnáltam, hogy nem Dopplert bővítette trilógiává, de megkaptam az exemtől karácsonyra, olvasni kezdtem és hamar rájöttem, ugyanaz az infantilis, cinikus én benne a főszereplő, ráadásul a rengeteg párbeszéd miatt nagyon pörgős és sűrített, szóval egy szó mint száz, kiváló könyvről van szó. A magyar cím félrevezető, vegyesboltról szó sincs, a bajor Garmisch-Partenkirchen város nevét transzformálja az internetes fordítóprogram Vegyes Templomhajóra (na jó, a vége felé egyszer Megkevert Vegyesboltnak hívja). Ide utazik a norvég Telemann nyaralni feleségével, Ninával, és három gyermekükkel. A nő kiválóan beszél németül, Telemann kicsit sem, sőt ellenérzéssel viseltetik e nép iránt, folyvást a második világháborún élcelődik, s a festői környéket a náci ideológia bölcsőjeként aposztrofálja. Nem működik a szex köztük, Telemann gondolatban a tévéből ismert sztárséffel, Nigellával, az asszony pedig fizikailag a házigazdával vigasztalódik, szóval lesz egy kis gond. Nesze neked színdarab. Letehetetlen.