Mert klasszikusokat olvasni jó, faszfejnek lenni meg rossz, rájönni, hogyan élhetünk boldogabban, ez megint jó.

Mr. Dickens bemutatja, hogyan kell értékeset alkotni: ötlet, mesélőkedv, mesterségbeli tehetség, sok szív, egy kis szívatás, ezek mind kellenek. A Karácsonyi ének régóta foglalkoztatott, s amikor kedves ismerősöm elolvasta hatásomra a Dopplert, cserébe ezt kérte, belefogtam hát év vége felé, s gyorsan gazdagabb lettem egy örökzölddel és kellemes érzésekkel.

Ebenezer Scrooge lelketlen üzletember, valójában uzsorás, aki a rászorulókat börtönbe, de minimum dologházba küldené. A karácsonyt, mint minden egyebet, rühelli, öccse és családja meghívásaira rendszeresen nemet mond és szegény írnokával zsarnokoskodik. Az ünnep előtti éjjelen azonban meglátogatja őt Jacob Marley, az üzlettársa, aki bár már rég halott, akár az ajtószeg, ennek ellenére nem átall három szellemet küldeni hozzá: az elmúlt, a jelen, és a jövő karácsonyok szellemeit, akik magukkal hurcolják, betekintést adva a gyerekkorába, az ismerősei vagyoni helyzettől függetlenül boldog ünnepébe és a kicsit sem rózsás eljövendőbe. Szembesül elhagyatottságával, hogy egy senki, nulla, kötöznivaló bolond, hibái magukban hordják büntetésüket és a hajára kenheti gazdagságát, mivel semmi jót nem cselekszik vele, még saját maga számára sem... Hát ideje továbblépni, mielőtt túl késő. Aki nem olvasta, tegye meg, száz oldal. És boldog karácsonyt mindenkinek!