Ez az a film, mely egyöntetűen pozitív fogadtatásra lelt a közönség kebelében. Komolyan. Kicsit sem osztotta meg a mozilátogatók seregét. Amikor bemutatták, még hetekig lelkendeztek az ismerősök a méltán népszerű kék közösségi oldalon, hogy hű, meg ha, meg de jó volt, meg nézzétek meg! Élőszóban dettó. Ilyet még nem tapasztaltam, szóval ha lenne bármi okom a fanyalgásra, most akkor sem tenném. A több éve tartó szuperhős-dömping hozadéka, most egy crossoverben hat főhőst összeraktak. Persze ellenfélről gondoskodni muszáj, különben hála jól fejlett egójuknak előbb-után egymást vernék laposra, és a Földön hiába keresnénk méltót, mert ezek a fiúk/lányok fél pillanat alatt csapnák szét a fejét Manhattan tetszőleges felhőkarcolójának sarkán. Tehát Loki, a cselszövő isten megérkezik Asgardból, hosszútávú célja, hogy a Tesseract nevű energiakocka segítségével kaput nyisson az űrre, ahonnét szörnyek áramlanak át és leigázzák neki a Földet. A S.H.I.E.L.D. nevű terrorelhárító szervezet igazgatója helikopterbe oltott anyahajóján összehozza hát Vasembert, Hulkot, a Fekete Özvegyet, Sólyomszemet, Amerika Kapitányt és beugrik Thor skandináv viharisten, Loki enyhén frusztrált féltestvére, hogy jó adag humor és elképesztő látványorgia közepette életben tartsák a kedves emberiséget. Tony Stark természetesen hozza a formáját, másik kedvencem, amikor a kedves, tépelődő tudós átváltozik végre dühöngő zöld óriássá; megfogja az első repülő csontvázbálna orrát úgy, hogy az rögtön feltorlódik, de a nyikhaj istenkét sem túl kíméletesen csapkodja a padlóba.