Kedves és derűs, számomra semmi több, pedig Karinthy Frigyes nagyon rokonszenves. Feltétlenül elolvasandó, mindenesetre. A lírai én visszamereng az iskolaévek szépségességére, majd különböző hangokon - különösen a nem túl éles eszű Bauerén - szólal meg. Általában csetlő-botló, kisszerű, esendő szerepben. Számomra a Magyar dolgozat a legszórakoztatóbb, de ott a sokat emlegetett Jó/Rossz tanuló felel, a Röhög az egész osztály, a Magyarázom a bizonyítványom, a Lógok a szeren - kötelezően átnyálazandó.

„A szemétláda gyanúsan mozog. Kökörcsin emelt hangon fejtegeti II. József érdemeit; hátulról meglöknek, egy hang súg rekedten a fülembe „vigyázz, jön a pad alatt Löbl, már a negyedik pad alatt van!” Mindenki felhúzza a lábát a padra: a szájunk reszket a röhögéstől, kétségbeesetten próbálok figyelni, hogy másra tereljem a fantáziámat. Kökörcsin lelkesen magyarázza,  milyen szép dolog volt II. Józseftől, hogy egy tollvonással visszavonta összes rendeleteit. Az anyja második Jóska!! - mondja Eglmayer az utolsó percben hihetetlenül mély gyomorhangon. Auer élesen felszisszen: - Löbl most ért odáig, és belecsípett. Nézd, mondja valaki mellettem, Kökörcsin egyik lába rövidebb, mint a másik. A szemem majd kiugrik. Most... most vége... még egy pillanat... robban... Ebben a percben atanár a következő viccet csinálja:

- Auer... mit mozgolódik maga, mint egy sajtkukac?

Soha még bohózatírónak olyan hatása nem volt közönségére. Mint gátját áttépő áradat: harsan fel a röhögés. Percekig röhögünk, felszabadulva, hörögve. A tanár csodálkozva néz, és elnézően mosolyog - magában megállapítja, hogy milyen frappáns és ellenállhatatlan humora van neki.”