Egyetlen sornyi kedvező kritikát sem olvastam róla, és mi tagadás, Arnold visszatérő filmje is némileg kínosra sikeredett; az elégedetlen Sly kizárta a rendezőt a vágószobából, mindazonáltal nem is emlékszem, mikor láttam a Fejlövéshez fogható dögös akció/krimit. Már az első két perc hangulata feltette a mércét és ott is maradt, mindegy, hogy csupán egy lineáris bosszúhadjáratról van szó. Jimmy Bobo, alias James Bonomo, a volt haditengerész, többszörös sittes bérgyilkos karaktere összevetendő az 1986-os Cobretti felügyelőével, ugyanaz az almazabáló, kissé infantilis, emberi vérprofi. Egy megbízás után ki sem fizetik, társát halálra késelik egy bárban és rá is hasonló sors vár, de simán megvédi magát, és egy koreai származású nyomozóval, Taylor Kwonnal követni kezdi a magasra futó szálakat. Néha pisztolyt fognak egymásra, mert egy zsarunak a végén úgy is be kell tartatnia a törvényt (de hogyan folytathatná a nyomozást, ha a törvényt megvásárolták már?). A jó csaj - mellesleg tetoválószalonos - immár nem a főhős párja, hanem a lánya; hiába, Sly mégiscsak a hatvanhatot tapossa. A két átlag feletti fizikumú ellenfél tűzoltófejsze-párbaja (némileg az 1995-ös Bérgyilkosokra reflektálva) szó szerint odavág, mindez említésre méltóan vagány zenével körítve.