Minden másodpercét élveztem, bár nem vagyok sas, hogy minden egyes képkockát külön lássak... maximálisan belefeledkeztem ebbe a gyurmafilmbe, mely a legjobb fajta vizuális kultúra, és még történetet is írtak hozzá. Főszereplőinknek minden alkalommal más a foglalkozása - ezúttal kihasználják, hogy a Zöldségóriások Versenye előtt állunk, s a helybélieknek bármi pénzt megér rekordnagyságú terményeik védelme. A kertitörpékbe riasztórendszert telepítettek, s amint feltűnik egy-egy turcsiorrú nyúl a kiskert környékén, a sajt- és kötöttáru-kedvelő Wallace és végtelenül tettrekész kutyája, Gromit a helyszínre siet türkiz veterán furgonjukon, hogy lefülelje a tapsifülest. Persze nem pusztítják el a delikvenst, így az elkapott nyulak tartása kezd megoldandó problémává válni... Az angol kisváros vasvillás csőcselékének legnagyobb rémületére feltűnik a King Kong-szerű védjegyeket magán hordozó szörnyeteg, egy hatalmas VÉRNYÚL! Az Apácapankrátorok című lapot kedvelő plébános három színarany töltényt ad elpusztítására a tenyérbemászó vadásznak, Victor Quartermaine-nek, aki a kastély elbűvölő, enyhén lóarcú úrnőjének, Lady Campanula Tottingtonnak a jegyese, bár a hölgyet Wallace is el bírná viselni, ha értitek, hogy mondom.
Wallace & Gromit: Az elvetemült veteménylény
2014.01.20. 00:15A bejegyzés trackback címe:
https://holdkorong.blog.hu/api/trackback/id/tr435770711
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.