Mai másik filmélményemhez, a Csúcshatáshoz hasonlóan Az emlékmás is a "ne hagyd, hogy az agyadat buzerálják, nem éri meg" jegyében fogant, csak húsz évvel korábban. Amiatt is akartam újranézni, mert hamarosan mozikba kerül a remake. Különben is vicces figyelni, a retrókban hogyan képzelik el a jövőt. A főcímzene kísértetiesen hasonlít a Conan, a barbár c. másik Schwarzenegger-filmére, futurisztikus verzióban, hidat teremtve a sci-fi és fantasy között. Philip K. Dick nem tudom, mit szedett - valószínűleg mindent -, hogy nagy mennyiségben ontotta a súlyosabbnál súlyosabb víziókat, amilyen ez is.

Doug Quaid éjjelente a Marsról álmodik, nappal az építőiparban kamatoztatja fizikumát. A metrón a Memória (Recall) nevű cég reklámját látja, akikhez el is látogat, hogy bevésesse emlékeibe egy marsi nyaralás két hetét, s meg is fejeli egy titkosügynökös ego-túrával. Innentől nem tudni, a valóságot látjuk-e, vagy csak a Memória által bevésett kalandot. Quaid-re vadászni kezd egy Richter nevű gyilkos, és segítséget kap korábbi, Hauser nevű önmagától, aki a Marsra küldi, ahol mutáns és egyéb lázadók a szabadságért harcolnak, s Quaid/Hauser fejében ott az idegenek építette reaktor ismerete, mellyel gombnyomásra légkört teremthetnek a bolygó köré, ami rossz hír a helyi despotának, már csak amiatt is, mert a levegőért is pénzt kér, és bármikor elzárhatja azt.