Naiv.Szuper.

 2013.11.27. 19:30

naiv.szuper.JPGA lírai én huszonöt éves norvég srác, nevezzük Erlend Loe-nak (ez a név szerepel az utolsó oldalon, a professzor asszisztensének válaszüzenetében), otthagyja az egyetemet, céljainak egy gumilabdát talál legmegfelelőbbnek, amit megvesz és játszik vele, ha nyugtalan. Érzi, hogy elbaszott, vélhetően generációjával egyetemben, szüleit hibáztatja, majd megbánja ezt, de nem fáj az egész eléggé ahhoz, hogy változtasson... maximum kicsiket. Az időről olvas, két hónapig (a talán Afrikába távozott) sikeres bátyja lakásában, faxolgatja neki a postán érkezett leveleket. Listákat ír dolgokról, erre környezete is rákap. Ööö... nem is Afrika... Amerika, másik kontinens, nem olyan egzotikus, de "a"-val kezdődik és végződik, nos, menő autót kell vennie bátyjának, mire az hazatér. Kipróbál egy zöld Volvót, e prodzsekt és a szomszéd kisfiú, Børre jóvoltából (akinek koránál fogva olyan, mintha a gondozója lenne, aki amúgy meg olyan, mint a kortársa) megismerkedik Lisével, aki szebb, mint az Ironic klip autójának első ülésén ülő Alanis. A tudományos könyvet szerző professzornak e-mailt küld, hogy a világegyetem majdani szűkülése mennyire aggasztja... Végül a bátyja átrángatja New Yorkba, új perspektívát szerezni, sikeresen. < Viszonyításipontkeresés.

A bejegyzés trackback címe:

https://holdkorong.blog.hu/api/trackback/id/tr735653989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása