Általános iskolás koromban ez a kötet volt a belépő a második világháborús regények világába, elsőre nem a témaválasztás fogott meg, hanem a két őrmester néha oldalakon végighúzódó káromkodása. Egyszerű, mégis jól megírt történet, mely 1944-ben játszódik, az Ardennekben, s főszereplői az arcvonalban harcoló amerikai katonák. Az ezred visszavonul Dillendorfba az olajdepót védeni, csak a második szakaszt hagyják hátra egy páncéltörő rajjal kiegészítve, hogy a hegyi úton feltartóztassanak délig egy teljes páncéloshadosztályt. Mazursky őrmester tudja, hogy ez öngyilkos küldetés, mindent megtesz a káposztafejűek feltartóztatásáért, végül a schwanditzi hadifogolytáborba kerül, ahol besúgók megverésével folytatja a háborút, s miközben a légierő által lebombázott kifutópályát töltik fel a sötétzárkában megismert ejtőernyős Dexterrel, esély kínálkozik a szökésre, hogy a vadmacskáktól hemzsegő, téli erdőn át német főúri kastélyba keveredjenek, Helga von Kanzow bárónő és Lili von Bitburg grófnő vendégszeretetét élvezni. Persze az SS-t is ideeszi a fene, épp karácsony estéjén.

Lomb Kató (1909-2003) a második világháború bombatámadásai alatt jól haladt a nyelvtanulással az óvóhelyen... Megnyerően ír, bárcsak ilyen pedagógusok kezei alatt cseperedhetne a fiatalság, bár a nyelvtudás nem egyenlő az átadás képességével - tolmács volt, aki 16 nyelven keresett pénzt. Lingvistának nevezi magát, érdeklődése kielégítése és gyakorlati célból több nyelvet elsajátító embernek, aki a nyelvet rendnek, rendszerezhető ismeretnek tekinti. Bábel tornyát Isten és Ember közötti hatáskörvillongásként definiálja, kész vagyok a stílusától :D Ő is negatív transzferrel kezdte gyermekkorában (hibasorozat, más nyelvvel történő téves általánosítás alapján, lámpa = Lampe = tudok németül). Szerinte heti 10-12 órát kell minimálisan nyelvtanulásra fordítani (mindennap tanulni kell, de csak a figyelem lankadásáig.), továbbá az olvasás fontosságát hangsúlyozza (a könyv az új ismeretek megszerzésének legfőbb eszköze, egyszersmind a legfájdalommentesebb is), továbbá tényleg az ismétlés a tudás szülőanyja. Nyelvtehetségekben nem hisz, szerinte a siker egyenlete: ráfordított idő plusz motiváció, osztva gátlással. A tanulást vastag szótárral kezdi, melyből a szókincsen túl a szófajok egymásba alakulását is megfigyeli, ezután egyszerre jön az unalmas, kulcsos tankönyv és valami közérthető szépirodalom, később a rádióhallgatás (a videó akkor még a jövő zenéje volt, a számítástechnika nyújtotta lehetőségekről pedig nem is álmodtak). A 150 oldalnyi kötet anekdotákat is tartalmaz, melyek humorosak, tanulságosak és rövidek, művelődéstörténetiek például, vagy szinkrontolmácsságról szólnak, és nem, nem lett az eszperantó a világnyelv.

Luc Besson valahol elfelejtett filmet készíteni. Hol van már a Leon, a profi, A nagy kékség vagy Az ötödik elem! Popcornmozinak is alig nevezhető gyengécske szösszeneteit mostanában az átlag IQ alá látszik belőni, pedig jelenlegi darab épp arról próbálna szólni, mi történne, ha az ember a 10%-os agykihasználtságát kibővítené. Még 30% alatt manipulálhatna szinte bárkit és bármit, határ a csillagos ég. Lucy egy új pasiját nem túl sikeresen megválasztó szőke nő, aki azon kapja magát, hogy egy a csuklójához bilincselt aktatáskát kell a tajvani maffia kevésbé barátságos főnökének átadnia. Hamar azt veszi észre, hogy egy zacskó kék kábítószert varrtak alhasába, s a csomagból pár rúgás hatására szivárogni kezd a CPH4, mely anyagot alapjáraton az anyukák választják ki terhesség alatt a baba csontnövesztéséhez. Lucy agykapacitása konvergálni kezd a 100% felé, s a lány gyanítja, hogy 24 órán belül hulla lesz, felveszi hát a kapcsolatot egy agykutató professzorral, akinek 6000 oldalnyi publikációját fejből felmondaná szükség esetén, majd újdonsült telepatikus és telekinetikus erejét latba vetve szembeszáll a bosszú- és drogszomjas Mr. Jang bérgyilkosaival, hogy rájöhessen, mit kell tenni az élettel.

Az ötödik széria annyira hosszú és ötletekkel teli volt, hogy kétségtelenül utolsónak szánták. Kerek egész, jó lezárás lett volna De a rossz ízlés, nosztalgia és a pénz azt követelte, hogy leforgassák ezt. Az első percekben lejön a kontraszt, hogy ez már valami más: ötlettelen, túlírt. Jó lenne újra együtt élni jól ismert hőseinkkel az életüket, de ezen már csak feszengeni lehet. Az mondjuk erős volt, ahogy Needles megmenti a 62-es tűzoltólaktanyát a bezárástól, gyakorlatilag ekkor lép elő főszereplővé. De az már a nyolcadik epizód a tízből. 

A német ostromgyűrűvel körbezárt Leningrádban, melyet lesoványodott lakosai csak Pityernek hívnak és a bombázás elől az utcák biztonságosabb, déli oldalán járnak,  az éhség elképzelhetetlen méreteket ölt. Száz rubelbe kerül egy pohár cukorral átitatott sár, mely egy lebombázott élelmiszerraktár aljáról származik. A könyvtári cukorka nem más, mint a könyvek gerincéből származó, felolvasztott és szeletté fagyasztott, proteint tartalmazó, papírba csomagolt csiriz. Dívik a kannibalizmus, a lakásra felcsalt áldozatok cubákja hamarosan kampón csöpög a gyermektorzók mellett. A fiatal Lev Benyov fosztogatásért - társaival elszedte egy halott német ejtőernyős felszerelését - börtönbe kerül, itt találkozik a magát műveltnek és nagyviláginak mutató, folyamatosan viccelődő, kozákivadék Koljával, aki nőügy miatt dezertált a Vörös Hadseregből. Reggel nem végzik ki őket, hanem megcsodálhatják, ahogy egy rókaprémbe öltözött lány a Néva jegén korcsolyázik. Ő egy bunyósarcú NKVD-ezredes lánya; mely tiszt maga sem tudja, hány embert végzett már ki Tokarevjével, s most megbízza őket, hogy szerezzenek egy tucat tojást a lány jövő héten tartandó esküvőjére, ugyanis tortának lennie kell. Bár ellátja őket a kijárási tilalom alól mentesítő papírokkal, botcsinálta hőseink hamar rájönnek, hogy a szétbombázott városban (ahol a lakók büszkék rá, hogy Moszkva már rég megadta volna magát) egyetlen tojás sem akad már. A hóborította tájon (ahol tankelhárító kutyák másznak be harckocsik alá robbanószerrel a hátukon, kaja reményében) folytatják a küldetést és belekeverednek az Einsatzgruppe (náci halálosztag) és a partizánok elkeseredett harcába (melyben minden megölt németnek harminc kivégzett civil az ára). Feltűnik Vika, az arhangelszki, kék farkasszemű mesterlövész lány, továbbá egy tiszt,  Abendroth, aki lefűrészelte egy szökni próbáló fiatal fogoly lábát.

Az, hogy "ötödik évad", egyszerre jó és riasztó, főleg, ha meglátjuk, hogy csaknem dupla hosszúságú, ám kellemes meglepetésként a széria nagyon cool. Egy csomó ötlet szándékosan mintha színpadra futna ki és eddig is ismert szereplők jellemábrázolását mélyíti el.  A dráma és vígjáték egymást kizárónak tűnő kettőssége, mely a Rescue Me sajátja, továbbra is működik, sőt remekül működik. Tommy Gavin egy éve nem iszik,. a támogatójától ezért egy emlékérmet kap, amit benne is hagy egy whiskyspohár alján... leadja az ír farkast egy telepre és Lou-hoz költözik, s bár üvöltözéssel, sértegetéssel, verekedéssel terhelt kapcsolatuk nem éppen wellness (vagy de?), legjobb barátok. Feszkóra sok ok akad, például a francia nő, aki 9/11-ről akar könyvet írni, és nem jön be a papírforma, legnagyobb meglepetésükre nem Tommy, hanem Lou döngeti meg. Visszatér Candy, az ex-tolvaj ex-prostituált ex-barátnő, aki korábban lenyúlva Lou pénzét lépett le, és most addig szobrozik az őrs előtt, míg a tűzoltó szóba nem áll vele, hogy aztán Tommy ellenállása ellenére a sarokig sem tartó házasság legyen a dologból. Tommy unokaöccse, Damien beáll a 62-es egységbe, védelméért cserébe Sheila szexszel fizet, Janet pedig ultimátumot ad: a két nő közül csak egy maradhat. Garrityt veserákkal műtik, Siletti pedig rockzenész lesz és az anyai örökségéből bárt nyit, mely az események fontos helyszínévé válik.

A Persepolis egy 1969-ben született perzsa lány, Marjane Satrapi valós története. Képregény alapján készült animációs film, így könnyen feldolgozható, ajánljuk mindenkinek, aki kíváncsi a világ egy ismeretlen szeletére, továbbá az összes önelégült majomnak, hátha elgondolkodnak, mennyire könnyű az életük.  És adjunk sürgősen hálát, hogy nem diktatúrában élünk. Persze ez sem demokrácia, de igencsak más, ahol folyamatosak a kivégzések, és ha nem tetszik a pofád, bevisznek és kábellel verik a talpadat, onnét az idegek ugyanis egyből az agyadba továbbítják a jó kis ingereket. Ezt a módszert a derék teheráni hóhérok a CIA-tól tanulták, miután az angolok az országot köztársaság helyett inkább a sah felügyeletére bízták. A történelem pörög tovább, Irak háborút kezdeményez, a sahot pedig a "megválasztott" iszlám fundamentalisták váltják le, akik minden emberi tulajdonságot kizáró nézeteiket razziázó gépfegyveres gárdistákkal tartatják be. Marjane Bécsbe utazik, ahol az úgynevezett nyugati kultúrába hiába próbál beilleszkedni, és valljuk be, nagyon nem benne van a hiba, hanem a dekadens társadalomban, melynek olyan kiváló képviselői tartják a markukban, mint az apácák vagy Taigetosz-pozitív bölcsész nénik. Párkapcsolati kísérletei szánalmasan zátonyra futnak, önhibáján kívül. Nem csoda, ha utcára kerül, bronchitist kap, és visszakívánkozik Teheránba, ahol legyőzi a depressziót, majd a rendszer nyomására 21 évesen házasodni kényszerül - az együttélés persze más, mint a heti három találkozás... Marjane mindenesetre nem adja fel, hogy szabadon önmaga lehessen.

"Az élet sok hülye emberrel hoz össze. Ha megbántanak, gondolj csak arra, hogy butaságból teszik. Ne süllyedj le soha az ő szintjükre. A keserűség és a bosszúvágy rossz tanácsadó. Őrizd meg a méltóságod és légy hű magadhoz."

Bátky János bölcsészdoktor kontinentális, gyanakvó idegeit próbára teszi egy névtelen telefonáló, aki óva inti attól, hogy a walesi (akik nyelvén a sör: cwrw) Pendragon (Sárkányfej) kastélyba a lábát betegye. Pedig a XVII. századi angol misztikusokkal foglalkozván igazi kincsesbánya lenne számára az ottani könyvtár, melyben nem kutathat senki, de őt a fantasztikus koponyájú Owen Pendragon, az Earl of Gwynedd meghívta és felhatalmazta erre. Az ősi család egyik tagja, Asaph, Rózsakeresztes volt, akikről a szabadkőművesekhez hasonlóan csak annyit tudunk, hogy összegyűltek és nem tudni, mit csináltak. Na jó, azt, hogy mit szerettek volna, azt igen: aranyat és homunkuluszt (mesterséges embert). Bátky persze felkerekedik, és ha nem is rettenthetetlen talpraesettséggel, de vicces sorok és hangulatos leírások közepette végigbotladozik a "nagy beleérző", Szerb Antal misztikus bűnügyi történetének lapjain, mely a szépirodalmiság kritériumainak is bőven megfelel. Egy roppant örökség körül bonyolódik a cselekmény, melybe az earl ellen elkövetett gyilkossági kísérletek éppúgy beletartoznak, mint a büntető éjféli lovas, a laboratórium tőszomszédságában úszkáló óriás axolotlok (melyek némelyike már tízszer is meghalt), vagy a titkos folyosók. Meg az okos nők, akiket Bátky nem szeret, mert az olyan, mintha homoszexualitás volna :) Teljesen egyértelműen Leslie L. Lawrence előképe, bár ott a nőkhöz fűződő viszony épp ellentétes.

"Eileen St. Claire is titokzatos és megmagyarázhatatlan jelenlétről beszélt. És Lenglet de Fresnoy emlékirata rettenetes, értelemmegbontó kulcsot ad, ami mindent megmagyarázna: a fáklyás lovast, az aggastyánt a tó partján, a hangot Pendragon mélyén, mely megállította Osborne-t a csapóajtó előtt és Maloney legendás halálát, a kicsavart nyakat...

Micsoda titkot őriz az earl hallgatása?...

Vagy inkább: micsoda titkot vall be..."

Ez a soványka kötet naptártervből született, Stephen King 12 rövid fejezete váltakozik benne Bernie Wrightson fekete-fehér illusztrációival. Általános iskolás koromban olvastam először (gondolom, sokan így vannak ezzel), és hát lássuk be, nagy mélységekről nem beszélhetünk, bár kétségkívül van benne pár jól eltalált mondat és ötlet, ami miatt érdemes átsuhanni rajta, én most speciel a WC-n tettem. Elnézést, ha ezt nem akartátok tudni, kedves blogolvasó gyerekek. Adott egy kisváros, Tarker's Mills, melynek lakóit minden hónap minden teliholdján, mely "véletlenül" jó eséllyel egy ünnepre (pl. Valentin-nap, július 4-e) esik meglátogatja az emberfarkas, sárgán (később King ezt elfelejti, onnantól zölden) villogó szemmel, holdfénytől ezüstösen csíkozott bundában, és lehetőleg széttép valakit: januárban egy hóviharban ragadt baktert, februárban egy szerelem után áhítozó kövér nőt, stb. Még a papnak is lidércnyomása támad a plébánián, látja nyáját farkassá változni. Brrrr! Aztán egy tolószékes kisgyerek tűzijátékkal pofánlövi a bestiát, kicsit kifolyatva a bal szemét, innentől kezdve a beazonosíthatóság problematikája drasztikusan leegyszerűsödik.

2007-es, lengyel (Wiedźmin) RPG, nagyon európai fantasy, nagyon hard, nagyon ihletett, és árnyalatnyit anakronisztikus, hogy jó modern mese lehessen. A witcherek egy kihalóban lévő, kissé módosított fizikumú, hivatásos szörnyvadász rend. Omladozó várkastélyukon a szalamandra jelét viselő banditák ütnek rajta, akik laboratóriumból ellopják mutagénjeiket, s egyiküket meggyilkolják. A megmaradt witcherek elindulnak a négy világtáj felé, a játékos a fehér hajú Geraltot irányítja, aki a főváros, Vizima falai alá megy, ám a kapu pestisjárvány miatt zárva, így a vidéken kezdi meg tisztogató tevékenységét. Éjjelente zölden ragyogó szőrű pokolkutyák falják az embereket és fojtólidércek másznak elő a tóból... Geralt a falubeliek küldetéseinek végrehajtása közben rájön, hogy a Bestiát az itteniek bűnei idézték meg. Érdekes pillanat volt, amikor választanom kellett, hogy eddigi munkaadóim, vagy egy boszorkánysággal vádolt nő mellé álljak. Utóbbit választottam, szó szót követett, hárítva a lincselni vágyók vádjait, végül a mindig higgadt Geralt a következőket mondja: "két választásotok van. Megvárjátok, amíg elmegyek, aztán megpróbáljátok megölni Abigailt. Akkor visszajövök. Megölök minden tetves parasztot, aki él és mozog, és nem tud felmászni egy fára. Vagy megpróbáltok tiszteletreméltó életet élni, elszámoltok a lelkiismeretetekkel és újrakezdtek mindent - emberként. A választás a tiétek." Azóta is kérdéses, igazam volt-e, de szerintem igen. Azt a lányt a kriptában nem a ghoulok tépték szét, hanem egy városőr erőszakoskodása miatt mérgezte meg magát, ott volt nála az üres üvegcse. És a többi vád sem állt meg... Mondanom sem kell, a falubéliek megpróbálják megégetni a witchert is, emiatt ki kell irtani őket. Geralt a főkolompos Tiszteletes hulláról leszedett engedéllyel megpróbál bejutni Vizimába (amely kissé romlott, mint egy "égő bordély"), de az a bizonyos őr élből tömlöcbe juttatja. És a sztorinak még nagyon az elején járunk...

Jó volt újra találkozni egyik kedvenc olvasmányom hőseivel, akik nem mellesleg vikingek! Bengtsson vérbeli mesemondóként egyszerű szavakkal, mégis szeretnivaló humorral eleveníti fel az eseményeket (sok más fonalat is a történetbe szőve): mint rohant sisak nélkül Toste paraszt fia, az ifjú Röde Orm - a Vörös Kígyó, akiből Orm den Vittfarne, azaz Világutazó lett - a birkáit elragadó portyázók, Krok északijai után, s miután megölte egyiküket, leütötték, de miután a megölt emberért senki sem akart bosszút állni, húzhatta az evezőt helyette. Hogyan foglalták el egy az andalúzokat évek óta fosztogató rabló cölöpvárát, aki a Toke által kihalászott zsidó ellensége volt. Hogyan ejtették fogságba őket a kalifa hajósai s lett Orm gályarab, és a baloldali evező húzása miatt balkezes hátralévő életére. Hogyan lettek Almansur vezír testőrei, s kísérték el hadjáratokba...

Hét év után térnek haza, s Kékfogú Haraldnak, az első kereszténnyé lett dán királynak harangot visznek ajándékul, így részt vehetnek a többnapos karácsonyi lakomán, s itt találkozik Orm a talpraesett és szemtelen Ylvával, Harald Blotand lányával. Sok viszontagság (pl. Anglia felprédálása) után kelhetnek csak egybe, s egy határvidéki tanyán kezdenek új életet, nagyszerű barátaik társaságában. (Érdekes módon nekem nem is a kalandozós részek a kedvenceim, hanem ez az időszak, a kötet harmadik negyede, mely arról szól, hogyan építik fel új életüket, melyet rosszindulatú szomszédság, bérgyilkos és gazdaölő béresek színesítenek, továbbá az évenkénti tanácskozás - a ting - a Kraka-kőnél). Velük tart Williband atya, a kicsi, mérges pap, aki a sötét sátánság eme országában igyekszik téríteni a keresztény hitet. S érkeznek a gyermekek, a királyi unokák: a szelíd Oddny és a tüzes Ludmilla, a későbbiekben kiváló harcossá érő Svarthöfde és a többiek. A sóval kereskedő gót hajósok révén Orm visszakapja bizánciak által megcsonkított bátyját, Arét, aki jókora mennyiségű aranyat rejtett el a messzi keleten, s miután az aranynak senki sem tud ellenállni, Orm expedíciót szervez, s elhagyja farmját. De ne aggódjon senki, természetesen sikerrel jár, hiszen a hajósok vezére ő, értelmes ember, és szerencséje kitart! :)

"- Nézd Sone fiait - szólt Toke. - Most más gondjuk van, mint az apjuk jóslata. Eltart egy ideig, amíg ezek az emberek megbecsülik a hajóséletet. Most a szél irányában hányhatnak, nem hányják le egymást, így sok veszekedést elkerülünk. De nem hiszem, hogy ez a szerencsés körülmény különösebben boldoggá tenné őket. A tenger senkit se tesz bölccsé, azt meg kell szokni.

- Idővel megszokják - mondta Orm. - Ha majd szélcsend áll be, meg kell ragadniuk az evezőket. Ez pedig nehéz próba gyakorlatlan embernek ilyen hullámzásban. Majd még vágyakozva gondolnak vissza ezekre az órákra, amikor a hányáson kívül más gondjuk nem volt."

Miközben néztem, arra gondoltam, hogy ez max. a képregényrajongóknak fog tetszeni, aztán arra, hogy egész jó, végül arra, hogy ez max. a képregényrajongóknak tetszhet, vagy nekik sem. Lerágott csontnak tűnt. Mindenki hozza a szokásos manírjait. Eric Lehnsherr ott dagonyázik egy fémmentes börtönben és radikalizálódik a mutánsgyilkos emberiség ellen, blablabla. Ami új, hogy Trask, a szextörpe, őrrobotokat hoz létre, melyek a jövőben olyan fejlettekké válnak, hogy tényleg kiirtanák a mutánsokat, emiatt Kitty Pryde visszaküldi Logan tudatát a korábbi testébe, 1973-ba - amikor még nem jelzett be rá a fémdetektor -, hogy próbálja megakadályozni Raven Darkhölme első gyilkosságát, melyet az őrrobotok létrehozása végső indítékának tartanak.

Erdőmélyi, elhagyott kunyhó, ahol minden adott, hogy jól érezd magad: van itt balta, vadászpuska, láncfűrész, koponyás markolatú áldozótőr, és egy szalagos magnó, melyre egy néhai professzor varázsigéket mondott fel a Necronomicon Ex-Mortisból, a Halottak Könyvéből, mellyel életre hívta a környékbéli démonokat.

Vagy imádják, vagy utálják. Kultikus trash 1987-ből, mely annyival tud többet az első résznél, hogy a jobb trükkök kedvéért tízszer annyiból forgatták, és ami a legfontosabb: önmaga paródiájává fordul át. Bár csak 1 óra 20 perc hosszúságú, pergőtüzet kapunk morbid poénokból és klasszikussá váló horrorklisékből. Ash-t ugye úgy láttuk utoljára, hogy nekiront egy láthatatlan erő. Nos, ez a jelek szerint mégsem végzett vele, csak áttolta az erdőn és elkezdte démonná változtatni, de a kelő nap, mely a ködöket felszívta, megmentette az életét. Ash kábultan fekszik egy tócsában, majd szomorúan tapasztalja, hogy nincs meg a híd, így jobb híján visszatér a faházba még egy éjszakára. A zongora már magától klimpírozik, és barátnője, Linda még mindig táncol, de már ki kell a sírból kelnie ehhez, és a fejével gurigázik hozzá... Ash újra vérbő óráknak néz elébe, ráadásul a falon függő, kitömött szarvasfej is kiröhögi...

Soap MacTavish (akinek a bőrébe bújunk) teljesítve a 22. SAS ezred CQB-tesztjét (close quarters battle - tudod, amikor épületbelsőben felpattanó, ember alakú lőlapokat kell leszedni), jelentkezik a pofaszakállas, karizmatikus Price kapitánynál, hogy 60 percen belül bevetésre induljon: a Bering-szorosban egy orosz teherhajó nukleáris bombát szállít, a legénység feláldozható. Két MIG elsüllyeszti a hajót, de a kommandósok megmenekülnek, hogy a Kaukázus hegyei között folytatva útjukat kimenekítsék a Szovjetunió visszaállításáért polgárháborút kirobbantó ultranacionalisták fogságából informátorukat. Eközben a Közel-Keleten Khaled Al-Asad, a terroristavezér élő tévéadásban kivégzi az addigi elnököt, az amerikaiak pedig tengerészgyalogosokat küldenek Al-Asad ellen, köztük a játék második játszható karakterét, Paul Jackson őrmestert. Lehet vele nagyszerű utcai harcot folytatni egy arab városban házról-házra, helikopterből puffogtatni... amíg gyorsan fel nem kerül egy hosszú veszteséglistára, ugyanis az arcába robban egy atombomba. Szerencsétlen sosem tudja meg, hogy még az országot sem találta el: Al-Asad Azerbajdzsánban, egy hegyi faluban rejtőzik, tőle Price kapitány csak egy nevet akar, mielőtt mellbelövi. A történtekért és két nukleáris robbanófej kilövéséért Imran Zakhaev a felelős, aki hazája Nyugat általi megbecstelenítése miatt radikalizálódott. Felkutatása közben Price kapitány felidézi a tizenöt évvel ezelőtti eseményeket, amikor még csak hadnagy volt, és a mesterlövész MacMillan kapitánnyal belopakodtak Pripjatyba, megpróbálva likvidálni Zakhaevet. Az ötvenezres lélekszámú település a csernobili katasztrófa óta kihalt szellemváros, ahol vadkutyák falják a hullákat a hosszú szárú, fakó fűben, s melyet kiválóan felszerelt ultranacionalisták tartanak ellenőrzésük alatt. ...Imádom ezt az FPS-t, a szavatossági ideje gyakorlatilag végtelen, a program zseniálisan van megírva, hogy gyengébb számítógépeken is elfut, a szituációk és hangulatok pedig filmvászonra illőek. Nagyon jó muri a terroristákat infravörösben, géppuska nézőkéjén keresztül szemlélni.

Epikus. Az előzménynél jobban sikerült folytatás ritka, mint a fehér holló, de James Cameron, akárcsak a Terminator esetében, itt is emelni tudta a tétet, kultikus military science fictiont csinált a horror-kamaradrámából. Idén lett 35 éves A nyolcadik utas: a Halál, s kis hazánkban is hetek alatt tízezrek ültek vissza a moziba miatta.

A hibernált Ripley a mélyűrben sodródik a felrobbantott Nostromóból származó mentőkabinjában, s 57 év után gyűjtik be. Mérsékelt örömmel veszi tudomásul, hogy a Halál bolygóját, az LV-426-ot kolonizálták. A terraformáló családokkal hamarosan megszűnik a kapcsolat, Ripley-t pedig a Weyland-Yutani Társaság felkéri, térjen vissza egy csapat tengerészgyalogossal. Ripley a nem szűnő rémálmok hatására meg is teszi ezt; a katonák eleinte nem veszik komolyan az emberi testbe embriót ültető xenomorphok fenyegetését, úgy vannak vele, hogy formás telepeslányokat kell megszabadítaniuk szüzességüktől, mindezt némi rovarirtással vegyítve. Ám a kihalt kolónia helyrezökkenti őket, főleg, hogy elvben fegyvereiket sem használhatják, mert ha kilyuggatják az atmoszférafeldolgozó hőcserélő vezetékeit, az hamarosan termonukleáris robbanáshoz vezet. A xenomorphok első támadása szétzilálja a csapatot, a rangidős Hicks tizedes egyetért Ripley-vel, hogy atomot kell dobni a lényekre, ám a Társaság embere, Burke, hazacsempészne embertársai testében pár idegent a Földre, hiszen a biofegyver üzletágban szép pénzt tudna szakítani értük.

S hogy mekkora pofont lehet kiosztani az alien-királynőnek egy rakodógéppel? Jó nagyot!