Steinbeck ismét elénkvarázsolja a világválság idején vándorló vendégmunkások életét, szépen, elevenen, gyomorszorítóan, tragikusan. A természeti tájat, korabeli emberi környezetet, életviszonyokat, melyeket első kézből tapasztalt meg maga is, olyan atmoszférával tárja elénk, melyre csak a legnagyobbak képesek. Az okos George és az együgyű, bivalyerős Lennie együtt járja az országutat, tanyákon dolgoznak, s fajtájuktól szokatlan módon - törődnek egymással. Persze ez leginkább abban merül ki, hogy a kis ember vigyáz a behemótra. Lennie szeret puha dolgokat simogatni, de nincs tisztában erejével: a talált döglött egeret gyorsan szétpasszírozza menet közben hüvelykujjával, s egy kutyakölyök hiába nagyobb, a túlélési esélyei nem túl rózsásak. S mi történne egy... asszonnyal, ha a keze közé kerül? Aki ráadásul a gazda izgága fiának elhanyagolt felesége, olyan börtönbe csalogató arccal, amihez foghatót George még sosem látott. Pedig megvannak a terveik. Saját tanya, ahol a maguk urai lennének végre, ahol a föld zsírjából élhetnének, Lennie pedig gondozhatná, lucernával tömhetné a tengerinyulakat. George ismer is eladó farmot, mely a vén, félkezű söprögető Candy jóvoltából, aki szintén komolyan veszi az élhető jövőt - mi mást tehetne - elérhetővé válik. Ám tudjuk jól, mi fog történni. És az okozattal is tisztában vagyunk. 100%-os tökély ez a prózában megírt dráma, ahol fellebben a fátyol kissé, hogyan is működik ez az az életnek nevezett dolog és a társadalom mérgező hálója hogyan fonódik az egyén köré.