Minden idők legjelentősebb filmjei között szokás emlegetni, és valóban jó is, de hadd ne kelljen továbbra sem egy ilyen nyamvadt, neurotikus, zsidóságától szenvedő figuráért rajonganom, és az idézett szövegek zöme is mintha lepörögne az első húsz percben... Mint a sosem lennék tagja egy olyan klubnak, mely tagjául fogadna, a háború esetén túsz lennék és a vessenek a mókusok elé. Alvy Singer a II. világháború idején, egy hullámvasút alatti brooklyni házban gyermekeskedett, s felcseperedve komikus vált belőle. Morbid testecskéjéhez hatalmas szexuális étvágy párosul, csak hát partnereinek vagy fáj a feje, vagy jointtal megy csak a menet. Lehet, nem kellene zokniban mutatkoznia előttük, ezt a szörnyű élményt nem negálja a vörös lámpafény sem. Annie Hallal teniszedzésen ismerkedik meg, félszeg mondatok után felviteti magát hozzá egy közös borozgatásra... ez a (verseket olvasó) chippewa falls-i lány fontossága jogán alkalmat teremt (a halálról szóló könyveket olvasó) Alvynak az önkiteljesítésre, aki állandó sértettsége miatt nem él vele. Pedig jó homárokat üldözni a hűtőszekrény mögött.
