"- Nem túl jó ötlet, Lockhart professzor. - Piton úgy úszott oda, mint egy hatalmas, gonosz denevér. - Longbottom a legegyszerűbb átokkal is katasztrófát okoz. Gyufásskatulyában fogjuk felküldeni Finch-Fletchley maradványait a gyengélkedőbe." Ez a kötet számomra a ciklus vitathatatlanul legjobban sikerült darabja. Friss és ötletes, de már a szerző az előzetesen megszerzett tudásra építheti tovább világát, megismerkedhetünk újabb fontos fogalmakkal (sárvérű vs. aranyvérű, kvibli, stb.), Roxfort alapítóival, Gilderoy Lockharttal mint minden idők legnagyobb lufijával, ott lehetünk Weasley-ék Odújában és Félig Fej Nélküli Nick kimúlásnapi partiján a többi kísértettel, miután autóval berepültünk a fúriafűz csapkodó ágai közé, átváltozhatunk Százfűlé-főzettel és még sorolhatnám. Előfordulnak kifejtetlen, többé elő nem forduló apróságok, mint a kalaplengető gombák. Ez a történet bizonyíték arra, hogy egy meseregényben nem kell főszereplők hulláival teleszórni a kastély folyosóit a borzongató hangulathoz, elég Frics gondnok kővé változtatott macskája is. Megfog az iskolásévek édes nosztalgiájával, de bemutatja például azt is, ha ellened fordul a közhangulat, hogyan koholnak vádakat ellened.