Ha valaki emlékszik még az általános iskola hatodik osztályára, na akkoriban volt ez kötelező. Ötévente újra és újra kell olvassam, és mindig rájövök, miért állja ki ez a könyv az idők próbáját. Lenyűgöző. Hej, az a vitézi múlt! Gárdonyi történelmi tablója olyan gazdag stílusban tárul elénk, hogy szánni kezdjük önmagunkat, amiért valóságshow-k nézése közben néhányan ötven szavasra csökkent szókincsű panelszörnyekké retardálódtunk ebben a szép új világban.
Elfelejtem néha, hogy többről szól, mint hogy a törökök kvarcórában, jatagánt lobogtatva, üvöltve rohannak fel a várfalon, csak hogy ripityára törve magukat lezuhanhassanak végül, mert az egri asszonyok a szemükbe kanalaznak némi Erős Pistát. Önmagában megérne egy kalandfilmet, amikor fiatal hőseink ellátogatnak Konstantinápolyba, hogy megpróbálják kiszabadítani a Héttoronyból Bálint urat, az igazi magyar macsót, miközben a dervisnek öltözött Jumurdzsák csúnyán villogtatja rájuk nem túl sok szemét, és ott tesz be nekik, ahol tud.
A filmadaptációra már nem nagyon emlékszem, de a forgatás helyszínéül szolgáló mű-várromot olykor felkeresem Pilisborosjenő határában, igen kellemes erdei utak vezetnek oda (például a föléje magasodó Nagy-Kevélyről), csak ajánlani tudom.
