Bruce Lee maga írta, rendezte, a küzdősportos jeleneteket koreografálta, és a főszerepet is eljátszotta. 1972-ben mutatták be, hatása a kínai harcművészet megismertetésével a széles tömegeknek olyan lehetett, mint amit Schwarzenegger a testépítéssel tett. A villámgyors, akár a csillárt helyből is lerúgó verekedő állítólag még lassított is mozdulatain (főként délkelet-ázsiai) nézői kedvéért. A sztori végtelenül egyszerű, és számomra váratlanul nem keménykedős, hanem kis hülyés stílusban felvázolt: Rómában egy kínai éttermet egy olasz maffiózó meg akar szerezni, és színes pantallós, furcsa testalkatú gengsztereivel zaklattatja. Hongkongból segítségül küldik Tang Lungot, aki félszeg és esetlen a nagyvárosban, de ha verekedésre kerül sor - márpedig kerül bőven -, legyőzhetetlen. Lőfegyveres ellenfelei kezébe fából faragott nyilakat dobál, hogy az esélyeket kiegyenlítse, párosával pörgeti a nuncsakut és kung-fuzni tanítja az étterem legénységét. Végül Amerikából hívnak karatemestert ellene, Chuck Norrist személyesen, aki vörhenyes szőrcsomókkal borított felsőtestét elővillantva készen áll, hogy halálig tartó küzdelmet folytassanak a Colosseum nyápic macskakölyköktől hemzsegő, gigászi romjai között.