Kedvelem a kilencvenes évek mozijait, még nem az a felfokozottan romlott pénzhajhászás volt, mint húsz év múlva... posztunk témája is kellemesre sikerült, sőt a második rész még kellemesebbre, természetesebbre, gördülékenyebbre, ritka eset. A kasztíliai Gomez és gótikus felesége, Morticia, korlátlanul coolak és imádnivalóan illenek egymáshoz, örök szerelemmel szeretve a másikat. Családjuk nem egyszerű: a borzadály és halál mindennapjaik szerves része, a nagyobbik csemete például stop-táblákat lop el már reggeli előtt, s az étkezőbe mindenki derültségére meghitten behallatszik a karambol csörömpölése. Az elsőszülött, Fester, 25 éve eltűnt egy veszekedést követően, Gomez öccse azóta tartó önmarcangolására, közös régi nőik, a sziámi iker Flóra és Fauna bánatára... Vagyonukra éhes ügyvédjük talál egy hasonmást, aki révén bejutni remél az aranydublonokkal teli titkos páncélkamrába. Ám a család okos és halálos, őseik temetőjében felvésve áll a régi jelszó: "vígan ülünk tort azok felett, akik a vesztünkre törnek".